Miért vágyom mások elismerésére?

Én az életem során nem sokszor kaptam dicséretet sem a családomtól, sem pedig másoktól. Pedig én is mindig vágytam rá. Viszont ha valamiben hibázok, akkor bűntudatom van, és akkor sokáig azon gondolkodom. Ha cikis helyzetbe kerültem is, amiatt is volt már bűntudatom, olyankor legszívesebben elsüllyednék.

Suliban is ki voltam közösítve. Már ott is irigyeltem azokat, akiknek nagy baráti körük volt, népszerűek voltak, én meg mindig egyedül voltam, egyedül ültem. Ha voltak is barátságaim, akkor is csak segítségadásra voltam jó, de ennyi.

Felnőttként is csak csalódásokkal szembesülök.

A kapcsolataimban is mindig azt kaptam vissza, hogy nem vagyok elég jó. Az exeim is lenéztek engem, beszéltek előttem az exeikről stb. Miért éljek, ha pont én nem vagyok elég jó? Már ezen is sokat gondolkodtam. Én is annyira szeretném , ha elismernének, de nem sikerül.