Miért vágyom annyira mások elismerésére?

Ahogy látom nagyon fontos neked az hogy visszajelzést kapjál, a család sőt még az idegenek részéről is, hogy amit csinálsz és amilyen vagy az szép és jó. Ebből táplálkozol... Egy másik oldalról megközelítve, úgy is mondhatnánk, hogy csak akkor érzed, hogy szeretnek ha elismerő szavakkal fordulnak feléd. Viszont ha megkapod azt a kevés kis elismerést vagy visszajelzést (ahogy az előttem szóló mondta észrevettek) akkor az sem tart hosszú ideig újabb adagra van szükséged. Szerintem az énképed sérült és amiatt vágysz az elismerés után. Ami fáj arra szoktunk igazán gondolni... Ha fáj a lábujjunk akkor naponta többször is rá gondolunk, de amúgy nem szoktunk a lábujjunkra gondolni. Neked ahogy én látom az énképed sérült. Ez sok minden kiválthatta, amire később az iskolában ráerősítettek, de mindenképpen komoly munka feldolgozni. (lehet, hogy folyamatosan az a kérdés mozog benned bárhol megjelensz: iskola, munkahely, közösségi helyek, hogy itt mit gondolnak rólam? vajon jól nézek ki? - ezt viszont sajnos nem tudhatom mert nem ismerlek)

A véleményem szerint ahelyett, hogy folyamatosan az elismerést kergetnéd mindenki részéről, és ebbe fektetnéd energiáidat az lenne a legjobb ha időt adnál magadnak! Ez azt jelenti hogy azon dolgozz, hogy miben vagy jó? Szerintem, ez egy nagyon jó kérdés amit feltettél és helyesen összeszedetten fogalmaztál, ami ritka itt ezen a fórumon. Sajnos manapság úgy van ha az ember valamit jól csinál az evidens és természetes, de ha valamit rosszul akkor azért megvan a kritika. El kell jutnod arra a szintre, hogy megfeledkezz a lábujjadról, megfeledkezz önmagadról egy-egy adott helyzetben. Akkor eljuthatsz az önmagadról való megfeledkezés szabadságára, ahol nem fogod várni hogy etessék a szeretet és elismeréstankodat, hanem nyugodt leszel! Bármi más konkrétumot csak több beszélgetés útján lehetne elmondani!

Értékes vagy csak fel kell fedezd ezt még te is!