Normális, hogy egyedüllétre vágyom?

Miért van az, hogy mostanában kicsit jobban vágyom az egyedüllétre, mint eddig? Pontosabban a szüleimmel vagyok minden nap itthon, néha a párommal találkozok és ennyi nagyjából a program. Persze anyukámmal elmegyek néha ide-oda de úgy érzem én nem szeretnék annyira itthon lenni, vágynék nagyon egy nyaralásra legalább pár napra de nem nagyon megoldható. Meg valamiért idegesítenek a szüleim. Mikor tőlem kérnek dolgokat, néha már az is. Pedig segítek például anyukámnak bevásárolni de ha valami olyat kérnek, hogy számítógépes dolog vagy facebook attól falra mászok. A párommal meg ugyan találkozok de mostanába kevesebb időnk van/volt az egyetem miatt. Meg anyukámmal van, hogy szívesen beszélgetek de amikor meg a szobámba jön és mellettem netezik vagy csinál valamit én meg mondjuk egyedül szeretnék kicsit lenni, akkor belül ez idegesít. Van, hogy mondom neki, van, hogy nem. Ez nem mindennapos de volt már rá példa, hogy ez is zavart.

Nem tudom konkrétan miért de mostanában idegesít, hogy itthon vagyok a szüleimmel, hogy nem mehetek sehova nyaralni kipihenni magam (egy kávézóba beülni nem ugyanaz, mint elmenni mondjuk a horvát tengerpartra vagy akárhova). Meg amúgy is mostanában nagyon sok problémám összejött.

Szóval amúgy olyan nagy gondjaim nincsenek a szüleimmel, mégis egyedül szeretnék lenni. Ez normális? Vagy ha nem egyedül, akkor legalább kettesben a párommal vagy legalább valami tök idegen helyen.