Miért nem érti meg apám, hogy az egyedüllétre vágyom itthon?

Szóval folyton azzal csesztet, hogy jöjjek már ki a szobámból és ne bent rohadjak. Pedig nekem vannak programjaim barátokkal és ismerősökkel. Hiába magyarázom neki, hogy ez egy kamaszkori "tünet", meg nem mindig akarok mondjuk az ő társaságában lenni (a legtöbb dologban csak a rosszat látja és úgy magyarázza nekem mintha én kritizálnék mindent), mert nem feltétlenül élvezem. Ettől eltekintve jó apa, de ezt nem tudom megérteni... Mit csinálhatnék vele? 16/F