Jól érzem, hogy nem akar gyereket?

Lassan 6 éve vagyunk együtt a férjemmel. Mindenünk megvan, anyagilag stabilan állunk, csak 1 gyerek hiányzik a teljességhez. 2020-ban megbeszéltük, hogy ott hagyom a munkahelyem, mert rengeteget kell járnom orvoshoz a baba ügyben, mert sajnos nem tudok egyszerűen teherbe esni, és minden hónapban nyomon kell követni a peteérést, plusz a hormonoktól is teljesen kikészültem. Össze is jött a baba az év augusztusában. Sajnos missed ab lett a vége a 10. hétben. Én akkor kértem egy kis időt, hogy fel tudjam dolgozni. Időközben én beletanultam teljesen a saját vállalkozásunk ügyei intézésébe, árajánlat készítés, áru beszerzés….tehát nem tétlenkedtem, mellette a háztartást vezettem, és természetesen nőgyógyászhoz jártam. Az újévi fogadalmunk is az lett, hogy ebben az évben szülők leszünk. A férjem 39 én 33 éves vagyok. Nagyon vágyom az anyaságra. Erre ma úgy jött haza a férjem, hogy 3/4 7-re megyek egy állásinterjúra ő már le is beszélte várnak. Köpni-nyelni nem bírtam. Persze annak örülök, hogy lehetnék emberek között, és pont olyan munka amit szeretnék is csinálni, de nem értettem. Elmentem. Mondom úgy sem vesznek fel, mert semmilyen képzettségem sincs, pedig oda kell nem is kicsi. Erre fel közölték, hogy mivel engem is szeretnek és a férjemet is, így hétfőn kezdek. A férjem ott ült mellettem. A pénz iszonyatosan jó, de van akinek sokkal jobban jönne mint nekünk, és én tényleg gyereket szerettem volna. Most pont feljött a téma, kérdezgette, hogy örülök neki? Persze ne legyen vita én csak annyit mondtam, hogy persze, bár én szülni szerettem volna. Erre a válasz: hát pedig a kettő kizárja egymást legalább egy évig. Bennem egy világ tört össze. Imádtam az előző munkahelyemet, hónapokig sírtam, hogy eljöttem onnan, de a baba miatt mégis megtettem. És most úgy érzem, hogy hátulról mellbe lettem szúrva. És talán ő már nem is akar gyereket….