Hogyan mondjam meg a páromnak, hogy?

En is az vagyok.

Es nekem pont jo hogy a párom nem tudja, mert igy "rákényszerülok" arra hogy jokedvű legyek, összeszedett, ne hagyjam magam el, es ez szerintem segit nekem abban hogy leküzdjem.

Nem azt akarom hogy ő fogadja el a depressziomat, es ezzel együtt éljünk, hanem azt akarom, hogy a depresszio tűnjön el.

Általában akkor talál meg amikor egyedül vagyok. Erre már rájöttem. Ha folyamatosan ingerek érnek (család, barátok, munka)akkor nem jön elő. Azaz igyekszem pörgetni az életem.

Az egyeduli hétkoznapi tevékenységek mennek caak nehezen. (Képtelen vagyok tanulni, hobbyra, vagy takaritani, olyankor olyan mintha "megbénulnék", csak fekszem az ágyon és soha nem akarok felkelni. Néha átcsap sírásba.

Ezeket próbálom kiiktatni, telefon, kapcsolatfelvételek, találkozások, emberek.

Az agy neuronszintje tul alacsony amennyit olvastam rola a depressziot ez okozza ezért gyógyszeresen kezelhető lenne. Csak nálam az a baj, hogy mindenféle gyógyszer mellékhatása kijon rajtam. Pl a nyugtatóktól egyenesen elalszom, másfajtátol agresszív leszek es abszolut nem önmagam.

Ne az életed változtasd meg hogy beleférjen a depresszio es fogadja el mindenki, hanem te magad ne fogadd el a depressziot az életedbe.

Én is jatszottam az életvidám nőt, pozitív szemlélettel. Igaz nagyon sokat javult az állapotom a régi énemhez képest. Már halálvágyam nincs. A páromnak sose beszéltem erről, mindig mosolygok mellette, el se akartam mesélni neki milyen voltam régen.

Egy nap odaállt mellém, és csak annyit mondott hogy büszke vagyok rád, de engedd hogy segítsek. Köpni nyelni nem tudtam. Elmondta hogy ő is látja a javulásomat, de látja azokat a pontokat amin még segítségre szorulok.

Szóval ha a párod olyan aki ráérez a dolgokra, mondanod se fog kelleni , de ő látni fogja. Az én párom kihangsúlyozta hogy a hibáimmal együtt szeret, nem kell eltitkolnom semmit se, és igazából tényleg sokat segít is ezek leküzdésében.