Lányok! Ha tetszene 1 srác de nem tudna titeket elvinni buliba, ide-oda, mert nincs pénze, akkor szakítanátok vele csak ezért?

Csomó olyan lány van, aki többre értékel akár egy kirándulást, akár egy sétát, mint egy drága bulit. Én is ezek közé tartozom, bár sajnos kevesen vagyunk így.

Aki szeret, az azért fog szeretni, amilyen vagy. Aki meg a pénzedet szeretné, az nem is igazán téged szeret.

Ha már összejöttem vele, nem dobnám. Viszont ha még nem lenne semmi, inkább keresnék mást.

Bár az nem kell, hogy ide-oda cipeljen, de azért legyen ápolt, igényes.. Szóval ne legyen annyira gáz mellette mutatkozni.

De nem hiszem, hogy ezért szakítana veled a barátnőd. De aranyos vagy, hogy így aggódsz :)

És most lehet lepontozni. Mert ugye őszinte voltam..

13:57-es.

Nem a kérdésre válaszoltál, meg az előtted szóló sem.

Megmondom, miért. Én nem cipelem a csajomat sehová, nem fogom a drága koktélokat fizetni és más baromságokra pénzt költeni, helyette inkább lakástakarékba és befektetésekbe teszem a pénzt, pont azért, hogy legyen lakás, ha már lesz gyerek. PONT EZÉRT nincs pénz (illetve nem szánom rá) a buliba cipelésre, a drága ruhákra, ékszerekre, meg a több száz teljesen értelmetlen, de nagyon csilivili és divatos dologra.

Te még olyan fiatal vagy, ennyi idősen nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy vagyonosak, és feldobja őket a pénz. Az is inkább szülőktől van.

Ha spórolsz, gyűjtesz, később meglesz az az alapod, amivel lakásgondjaitok nem lesznek, hiszen az fontosabb fiatalon egy életkezdéshez, mint eljárni ide-oda szórakozni.

Idősebb korban, ha az alap már megvan belefér más is, de csak a pénz miatt nem problémázok a pasival.

A szüleim esete nem tudom, mennyire egyedi, de xar dolog, elmesélem, na, ilyet ne csinálj, amit apám tesz: Bizony az élet olyan, hogy öltözködni kell, és a ruhák nem örök életre szólnak még akkor se, ha a legkiválóbb minőség. Vagy akad, hogy az alak változik. Anyukám vékony volt, amikor férjhez ment (45-50 kiló 149cm magas), öcsém születése után nagyon elhízott (96 kilóra), sok szenvedés és inzulin után elege lett, fogyózni kezdett, segítettem neki, leadott 1 év alatt 30 kilót, most kicsit visszaszedett (70 körül ingadozik, de ezt tartja). Nincs is tovább a történet, a sztori többi része ugye, hogy ilyen testsúly változások hatására a ruhatár gyakran teljes cserével jár. Most, hogy lefogyott, a régi ruháit átszabni nem lehet (egy blézert vagy bőrkabátot lehetetlen), természetes, hogy újat vesz. És természetes, hogy télen szeretne melegen öltözni, és ebből ha nincs itthon ruhája, elmegy, és vesz, ha kiszakad a harisnya, venni kell, elhasználódik a fehérnemű, tönkremegy a régi csizma... stb. Apám folyton problémázik, ha anyu szeretne egy normális ruhát magának, sajnálja rá a pénzt, pedig apám klasszisokkal jobban keres tanítónő anyukámnál. Na ilyen esetre mondom, hogy jogos a nő felháborodása. A te eseted nem ilyen, tehát nyugodj meg, míg nem viselkedsz így, mint apám, addig bárki problémázik, miért nem kap tőled ezt-azt, az nem a te hibád, hanem az övé.

17:07es:

De igen, a kérdésre válaszoltam. Leírtam, hogy számomra mi fontos az anyagiakat illetően, nem?

Amúgy nem tudom, én még életemben nem voltam drága buliban, nem is értem igazán, hogy mit értetek ti azalatt. Mi mindig a lehető legolcsóbban próbálunk minden ilyesmit megúszni:D De ha kérdező, 17 éves vagy, akkor eleve ne várja el a barátnőd h te viszed el meg ilyenek, hiszen a szüleid tartanak el...

13:57es voltam