Miért van az, hogy valaki hosszú időn keresztül teljesen mást mutat, mint a valós szándéka és csak akkor derül ki mikor már teljesen megbíztam benne?

Tudom, hogy nagyon sokan tettek már fel hasonló kérdéseket, de az én esetemben az történt, hogy tényleg nagyon jól összebarátkoztam egy sráccal, szinte legjobb barátom lett. Igaz az is, minden egyes beszélgetésünk alkalmával próbált a szexre is csábítgatni, de én csak a barátja maradtam. Ez látszólag nem zavarta, hosszú ideig, hónapokig rengeteget beszéltünk, bizalmas dolgokat mondtunk el egymásnak.

Kb két hónapja folyamatosan mondogatja, nincs ideje, azért nem nagyon reagál az üzeneteimre, van amikor el sem olvassa, máskor pedig nem válaszol rá, csak napok múlva, de olyan is volt, hogy egyáltalán nem. És ha véletlenül beszélünk, vagy szóba áll velem, akkor már csak a szexre szeretne rávenni, meg sem kérdezi hogy vagyok.

Igen, tudom hogy sokan jártak már így. És nyilván leesett, hogy nem a barátom akart lenni.

Az egészben csak azt nem értem, miért nem lehetett az első perctől kezdve így viselkedni?

Ha az első pillanattól kezdve azt éreztem volna rajta hogy mint embert egyáltalán nem érdeklem, akkor én is úgy álltam volna hozzá.

Nem bizalmaskodtam volna vele, nem engedtem volna közel magamhoz, mert akkor abban a tudatban lettem volna, ha szexet akarok valakitől akkor ő ott lesz rá. És ennyi, semmi dumálgatás.

Lehet nekem is észre kellett volna vennem a jeleket, de akkor is átverve érzem magam, mert hónapokon keresztül színjátékot játszott, amit eddig bírt és most vetette le az álarcát.

De nem kívánom senkinek ezt az érzést, nagyon rosszul esett.

Volt már valaki hasonló helyzetben?