Tegnap teljesen véletlen ossze futottam az egyik exemmel, ő volt életem szerelme. Most mit csináljak?

Én ismerem a szerelem érzését, mikor majd belezakkansz a másikba, legszívesebben beköltöznél a bőre alá, hogy minél közelebb lehess hozzá! Ha nem te vetettél ennek véget, és így sem kavar fel x év után, sosem élted át!

Olyan, mintha megkóstolnád a mézet, majd közölnéd később, hogy áá nem is annyira édes!

A szerelem mindenkinél egyforma, mérni is lehet, amit kivált, és mindenki ugyanarról számol be, aki átélte. Aki a drogokhoz hasonló heves érzés le tudja kicsinyelni x év után, az nem élte át:) Ez nem szubjektív dolog.

Képzeld én egy 2000 éves kínai facsalád ősi törzséből származó sámán gyíkember vezér vagyok és esténként szellem formában repked a lelkem a városban! Nem lehet ellenvetésed, az én érzéseim, gondolataim, majd én eldöntöm, mit élek át.

Azért vannak fogalmak, mert bizonyos érzések, megnyilvánulások társulnak hozzájuk. Ha nem azt érzed, nevezheted bárminek, attól még nem az lesz. Nevezheted te bárminek, de attól még a világ máshogy nevezi. Amennyiben nem szélsőségesen intenzív, erős, mély érzés, ami rettenetesen felkavar, akkor nem arról az érzésről beszélsz. Ami pedig felkavart szélsőségesen x éve, annak az emléke fel fog kavarni legalább egy kicsit most is.

Max úgy hívhatod a tiédet, mint "az általam eddig szerelemnek érzett, tartott érzés", ha nem volt szélsőségesen intenzív. A legtöbben azt hiszik szerelem, amit éreznek, majd beüt a valódi szerelem és átdefiniál minden korábbit, lefokozza kedveléssé, meg szeretetté, mert hiányzott belőle az intezitás.