Hogyan lehet feldolgozni, hogy az ember plátói szerelme meghal?

Néhány héttel a halála előtt ismertem meg a férfit. Kifejezte, hogy vonzódik hozzám, nálam volt a labda, de én nem léptem, mert frissen egy szakítás után voltam, elköltöztem, megszűnt a munkahelyem, úgyhogy először rendbe akartam tenni a dolgaimat. Azt hittem, van időm, de hirtelen, fiatalon meghalt egy balesetben. Sose tudta meg, hogy én is vonzódtam hozzá, sőt inkább elutasítónak tűnhettem, emiatt bűntudatom van.

Talán ha jobban megismertem volna, valamit meglátok benne, ami nem tetszik.

Már jóval több idő telt el a baleset óta (egy év), mint amennyit összesen ismertem, mégsem tudom elengedni, bár már valamivel jobb. Bánom, hogy nem jeleztem azonnal, hogy különlegesnek tartom és tetszik nekem. Mintha a halála óta egyre nőne bennem a szerelem irányába.

Valaki járt már hasonló helyzetben, hogy egy hozzá közel álló úgy ment el, hogy kimondatlan szavak maradtak közöttük?

Milyen módszer segíthet a továbblépésben? Azóta képtelen vagyok ismerkedni, és gyakran letört vagyok. Tulajdonképpen semmi nem volt köztünk, de a "mi lett volna, ha" megfojt.

Fogunk még találkozni?