Szerintetek ebben van igazság?

Alapból a legtöbb ember nem bírja ki, hogy ne tudja mennyit keres a másik, főleg nem kapcsolatban. Van aki már az ismerkedés alatt rákérdez, hogy mivel foglalkozol és be is rak egy tól ig értékre. Van aki konkrétan rákérdez.

Vannak ilyen és vannak olyan emberek, de igen. Valószínűleg hasonló lenne, tekintve, hogy a házasságokban sem úgy osztoznak meg ahogy beleadtak, hanem 50-50, függetlenül attól, hogy a másik 5x annyit keresett-e vagy sem.

A párkapcsolat arról szól, hogy megmutatod a másiknak a sebezhető oldalad és bízol abban, hogy ezzel nem él vissza.

Az ilyen garasoskodással és bebiztosítgatással a párkapcsolat lényege veszik el. Mondom ezt úgy, hogy nálunk én akartam a vagyonszerződést megkötni elsőnek, de azt is csak azért, hogy valós időben dönthessem el, mit szeretnék adni a páromnak és azt önzetlenül, az adott pénz vagy dolog további nyomonkövetése vagy követelése nélkül teszem.

Utolsó

Kicsit ellentmondasz magadnak.

Másiknak mutasd meg a sebezhető oldalad és ne garasoskodj, de te azért aláírattál egy vagyonszerződést csak azért, hogy ne kelljen nézned, hogy mit adsz a másiknak:D

Ha adsz 10 utazást a másiknak és a bíróságon ezzel érvelsz azt a büdös életben nem fogják rajta behajtani, akár van szerződés akár nincs:D

Az, hogy egy kocsit vagy házat vissza tudsz szerezni vagy esetleg 500.000 forintos nyakláncot azt esetleg elhiszem (mondjuk utóbbit nehezen).

Szimplán logikai úton végiggondolva aki kevesebbet keres annak nem éri meg nem közös kasszán lenni, aki pedig többet annak pedig igen.

Adj annyit amennyit nem sajnálsz. Ha ez a másiknak kevés akkor lelépsz vagy ő lép, így nem vesztesz sokat.

#4 Elmagyaráztam szerintem egész jól, hogy miért írtam alá. Nem azért, mert nem akarok osztozni vele, hiszen a hozott vagyon akkor is külön maradt volna. Azért írtuk alá, mert így tiszta. Így az, amit neki adok, az övé marad, mert akkor és ott döntöm el, hogy neki adom és soha többé nem kérem, nem akarom elfelezni, nem hánytorgatom. Teljes mértékben a magáénak érezhet mindent, amit adok és nem vagyok fukar - ha kihasznál, így jártam, önként és lépésenként adtam a kezébe a dolgokat.

Ha összeöntöttük volna a vagyont agy nélkül, abból két dolog sülhetett volna ki: ha együtt maradunk, akkor minden közös lesz és semmi sem marad, amit kifejezetten neki adhatnék, amit teljes egészében vita nélkül bárhova magával vihetne és bármit csinálhatna vele. Ha pedig elválnánk, hosszú évek, évtizedek pereskedése és az emlékeink megkeserítése a pénzért. Ezt megtanultam a szüleimtől is és ehhez az elvhez ragaszkodom: annyit adok, amennyit akarok épp, de azt teljesen őszintén és visszavonhatatlanul, és nem rendelkezem a még nem létező vagyonomról egy életre.

Ha így sem fogod fel, sajnállak.

Ezt megint magadnak akarod magyarázni. Ezzel semmi baj nem lenne, csak akkor nem kell a sebezhetőségért p.csogni. Mondd ki, hogy nem vagyok hülye, hogy mindent beletolj az egészbe. Kész. Azzal, hogy maszatolod az asztalt nem lesz tiszta csak több helyen lesz kevésbé retkes.

Ha összeadtátok volna a vagyonotokat, akkor mindketten a lehető legsebezhetőbbek lettetek volna. Mindketten odaadtátok volna mindenetek a másiknak és elválás esetén mindennek a fele illetett volna meg. (Bár megemlítem, hogy hozott vagyont nem feleznek pl Ha van egy ingatlanod az nem képezi osztozkodás tárgyát, ha a házasságba bevitted)

Nem azzal van a baj, amit teszel hanem amilyen körítést körbenyomsz a sebezhetőségről és bla bla amivel ez egy szimpla álszent szöveg hiszen nem őszinte. Nem mindent adsz bele a dolgokba, csak annyit amennyit akarsz/ nem sajnálsz.

Azt csinálsz amit akarsz, nem érdekel és elmondhatod, magadról ezt és azt is. Az én verzióm a lényeg csupaszon, a tiéd pedig az amivé felöltözteted.