Elégedettek vagytok az életetekkel?

Én koraszülött voltam. Már úgy kezdetem az életem, hogy alig maradtam meg. Kiskoromban folyton orvoshoz cipeltek, mert mindig volt valami bajom. Iskolás koromban folyton különórákra kellett járnom, mert nem úgy ment a tanulás, mint kellett volna. Ez a különcködés eléggé zárkózott személyiséget nevelt belőlem. Végig csináltam az általános iskolát, utána az érettségit, majd elkezdtem szakmát tanulni. 21 évesen láttam meghalni az anyámat. Azóta olyan az életem, mint egy zombinak. Reggel felkelek, elvégzem a munkámat, majd este lefekszem. Van autóm, nincs hitelem, keresek annyit, amiből kijövök, és még spórolni is tudok. Anyagi szempontból rendben vagyok. Érzelmi szempontból 21 éves koromban meghaltam. Apámmal élek együtt aki azóta alkoholista lett. Nehéz vele együtt élni, de mégis ő az apám, akiről gondoskodnom kell. Megmondom őszintén, ha ő nem lenne, és egyedül maradtam volna, már kinyírtam volna magam. Ha egyedül maradok, teljesen mindegy, hogy most halok meg, vagy 40 évnyi zombulás után.

Alapjaiban igen. Persze mindig vannak célok, van hova fejlődni, de a fontos dolgok (férj, gyerekek, állatoj, ház) rendben vannak, nagyon is. ❤️ 46N