Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi visz rá embereket arra, hogy a párkapcsolati problémáimat kívülállókkal (barátok, rokonok, idegenek) vitassák meg a párjuk helyett?
Úgy gondolom, egyedül csak az tudja ezeket megoldani, aki a kapcsolatban van. Ha az nem akarja, akkor meg nincs is igazán értelme pattogni.
Mindig is szánalmasnak tartottam, ha egy ismerősöm vagy barátom nekem panaszkodott a párjáról. Egyrészt mert mikor épp valaki haragszik rá vagy nincs vele megelégedve, mondhat olyan dolgokat is, amivel túlzóan rossznak állítja be az illetőt vagy lejáratja mások előtt, aztán mikor minden jó lesz a kapcsolatban, csodálkoznak, ha a többiek ettől már nem tudnak elvonatkoztatni. Másrészt meg teljesen mindegy, hogy egy barát kinek ad igazat vagy mit tart helyesnek, hogy ha a párod meg másképp gondolja. Olyan nehéz lenne akkor vele konszenzusra jutni?
Emberek hákliznak, ha a párjuk beleavatkozik a barátjukkal zajló beszélgetéseikbe, mert hogy az privát szféra, magánügy. Hol van ez akkor, mikor a havernak fecseged ki, hogy a párod rossz az ágyban vagy nem tereget ki vagy épp csúnyán beszélt veled tegnap? Akkor nem számít, hogy ki látja azokat a dolgokat, amik csak kettőtökre tartoznának?
Engem nem kifejezetten zavar, hogy a barátaim kiteregetik a szennyest, de egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele. Csak azt tudom mondani, hogy menj és beszélj vele, ti vagytok együtt, teljesen mindegy, hogy én egyetértek-e veled, mert nem mi járunk. Szerintem kifejezetten káros, mikor egy barát (főleg ha ellenkező nemű) igazat ad a pár egyik tagjának, aki aztán otthon azt használja vitaalapnak, hogy valaki a pártját fogta és megmondta neki, hogy nem ő a hülye. Természetesen mikor megkérdezem, hogy vele beszéltél-e erről, egyből az a válasz, hogy még nem/nem mertem/nem lehet... Kösz, így mit akartok?
"Egy külső szemlélő objektíven sokkal inkább tud tanácsot adni mint valaki aki benne van."
Ez mindenre igaz? Mert akkor megyek gyerekmentesként tanácsot osztogatni az anyukáknak.
Sokáig én is így gondoltam, viszont akármikor ezt az elvet követtem, hogy na ezt én oldom meg meg a másik ember és senkinek semmi köze hozzá, akkor mindig hajlamosabb voltam a szőnyeg alá söpörni a problémákat, kínlódni még pár hetet/hónapot majd aztán nagysokára szakítani. És mikor utólag mondtam el valakinek, hogy hát amúgy ez meg ez volt, meg így meg úgy viselkedett, akkor világítottak rá arra, amit nekem mondjuk hónapokba telt meglátnom, mert senkivel nem beszéltem meg ezeket.
Szerintem néha nem árt egy kívülálló véleményét meghallgatni, mert sokkal hamarabb kaphat objektívebb vagy egy kicsit reálisabb képet az ember.
Nyilván addig, amíg ez nem megy át a másik iránti tiszteletlenségbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!