Ismerkedtél már így?

13,5,7 vagyok :)

Szerintem tök jó lenne a világ, ha a férfiak (jobban) mernének így (is) kezdeményezni, a nők meg tudnának ennek örülni, elegánsan fogadni/reagálni rá.

Ehhez képest sajnos még nekem is be kell a jó sztorik után ismernem, hogy 10-ből legalább 6* undormány módon beszólogatnak gusztustalan alakok (ilyen “de megb...lak” színvonal). Többedik után azért irtó nehéz elegánsnak, normálisnak maradni, mikor még az is kevés lenne, ha leordítanám :)

Ilyenkor -jobb napjaimon- meg szoktam kérdezni, hogy drága édesanyjának/húgának és kislányának is vajon ezt kívánja egy épp ilyen alaktól? :)

A másik oldal meg az itt is reprezentált “mit képzelnek a férfiak, csak d..gni akarnak” besavanyodott Icusok... persze, hogy a normálisabban bókoló, köszönni tudó stb. kultúrált férfi is 2-3 ilyen beszólás után inkább hagyja az egészet. Az ilyen típusú nőknek is talán jó lenne áterezni, megérteni, hogy egy normális (!), kultúrált (!) bók egyrészt senkit nem kötelez semmire, másrészt igenis elismerés, dicséret, harmadrészt meg nem is olyan könnyű valószínűleg a mai világban kezdeményezni sem.

Illik (!!!) megköszönni.

Igen, tudom, van egy zsák femináci, aki ezen is felcsattan, hogy engem senki ne a ruhám/szemem/mosolyom/hajam stb alapján ítéljen meg, bezzeg a teljesítményem/munkám/eredményeim... nos nekik üzenem: mindennek lehet és talán kellene is örülni- különben egész iparágak mennek csődbe :D

Én sem tulajdoni lapokkal, diplomákkal vagy orvosi leletekkel ismerkedek- ha valaki ennyit làt belőlem a lidl-ben, hogy klassz a sminkem vagy szép a szemem- akkor igenis jól esik, ha ezt tudatja.

(Tudom, felszínes, buta, riherongy vagyok, mert ez nekem örömet okoz :D )

#21 10/21 vagyok.

ÓÓ váó :) Kezeit csókolom a férfiak nevében, és a parasztok helyett meg elnézését kérem...

Szerintem a világ kicsit elment a társadalom meg valahogy rossz felé mozdult. Rám furán néztek a férfi női ismerőseim mikor megtudták hogy én így is oda merek menni egy nőhöz, hogy ez szerintük gáz. Pedig csak egyetlen nőnek volt vele gondja, mindenki más aranyos volt.

Jobb világ lehetne, de együtt kell rajta dolgoznunk :)

Szerintem pontosan szuper a hozzáállásod... ;o)

Ezt is illik megköszönni, még ha virtuális is :)

Köszönöm.

...és én is csak megerősíteni tudom: EGYÁLTALÁN NEM GÁZ.

Aki normálisan tud köszönni/bókolni esetleg - ha van fogadókészség a mi női oldalunkról- bemutatkozni is, annak semmi, de semmi szègyellnivalója nincs, sőt!

Ami szép az szép és meg kell/lehet dicsérni. A pincérnek/kutasnak/postásnak is egy köszönömmel és/vagy borravalóval, a gyerekeknek is az anyák napi verset vagy az objektíven egyébként néha tök gáz rajzokat, a főnöknek is a fizetésemelést (pedig nyilván én dolgoztam meg érte stb.), a jó színészi játékot egy állva tapssal- akkor a másik külsejét miért ne lehetne dicsérni és ismerkedni?

Nekem pl az is jól esik, ha nőtől (nem leszbikus, hanem pl ruházati eladó vagy kozmetika stb.) kapok valami kis pozitív visszajelzést.

Szerintem a legjobban épp valami pozitívval lehet ismerkedni, akkor mindenki (vagy az emberek többsége inkább), hajlamosabb maga is nyitottabb, kedvesebb lenni.

Nem egy rossz út ez...

Azta! Nagyon örülök neki, hogy vannak még ilyen nők, akik értékelik, ha egy idegen férfi oda mer menni hozzájuk akár az utcán!

Mikor közelépsuliba jártam, az volt reggelente a szórakozásom a vonaton és a metrón, hogy elkezdtem szemezni a nekem tetsző lánnyal. Aztán, ha elkaptam a tekintetét, rákacsintottam! Ha mosolygott, akkor azt jelentette, hogy tetszem neki és odamentem hozzá beszélgetni, és innentől nyert ügyem volt!

Érdekes módon, nem is emlékszem olyan lányra, akinek ne tetszett volna, hogy ennyire bátor vagyok, és nyíltan ki merem neki fejezni, hogy tetszik!

Ez 10 plusz éve volt. Pont az okostelefonok térhódítása előtt. Ma már ilyet nem lehet megcsinálni, mert az emberek mind olyanok a tömegközlekedési eszközökön, mint a zombik! Felszállnak és alighogy leülnek, máris mélyednek bele az okostelefonjukba! Esély nincs rá, hogy "szemezéssel" ismerkedjen egy férfi...

Úgy gondolom, az okostelefonok tették tönkre a személyes emberi kapcsolatokat! Ezért is van az, hogy ma már nagyon nehéz ismerkedni személyesen, mert az emberek a virtuális világban élik a mindennapjaikat!

Még azt is hozzáteszem, hogy az egyre terjedő feminizmus is rontja a férfiak esélyeit... Ugye, a szexuális zaklatások... Úgyhogy, nagyon rossz irányba halad a világ sajnos, ilyen téren!

13-as és nem is feltétlenül arra kell gondolni, hogy a leendő feleségünket, neadj' isten a hétvégi numeránkat fogjuk ezzel megkapni. Legalábbis én úgy hiszem, nekem egyikre sincs szükségem, illetve, ha utóbbira vágyok arra vannak megfelelő klubok ahova ezért jár az ember.

Csupán kifejezzük a megbecsülésünket legyenek azok pusztán külső jegyek, és ha kapunk vissza pár kedves szót máris szebb lesz a napunk. Érdekes amúgy, hogy a pesti éjszakában egészen mások lesznek az emberek, legalábbis az utóbbi időben csak pozitív tapasztalataim voltak (több mint 10 éve kerültem ezeket a mókákat), előfordult hogy két szóváltás után szerettek volna a hajamba túrni. Mindenféle szexuális jelleg nélkül, nem akartak felcsípni, egyszerűen csupán lenyűgözte őket a természetes göndörsége, ráadásul vörös, és ezek amúgy tényleg nagyon jól esnek, annál is inkább mert ezért kölyökoromba csak gúnyoltak a többiek :)

Amúgy Tényleg nagyon rosszul reagálunk egymásra, az utakon, a tömegközlekedésen, de még a munkahelyen is a közvetlen kollégáinkkal. Mindenki ellenség, a középpontban pedig csak én, én és én. Nemrégiben a villamoson történt meg velem, hogy leöltem szintén zenét hallgatva egy roma származású 50 körüli nő elé. Megszólított, nem értettem mit mond, először én is bizalmatlan voltam, kelletlenül kivettem a fülest, mondom elnézést parancsol? Szerette volna megtudni, hogyan jut el a Soroksári útra, mondtam neki, hogy jó irányba megy, de én se voltam biztos a dolgomban, és inkább megnéztem neki google maps-en. A hölgy eléggé nyersen, vagy inkább azt mondanám zavartan fejezte ki magát, nem nagyon tudta hol jár. Az még hány megálló, mikor kell majd leszállni, kérdezgetett. Én is kérdeztem tőle, hogy jobban behatároljam, hova tart pontosan, és ezt is megnéztem neki. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Kitárgyaltuk a városi embereket, hogy mennyire bizalmatlanok, figyelmetlenek, rosszindulatúak sokan meg sem állnak, ha kérdez az ember. Kiderült az is, hogy aznap halt meg a nővére, és éppen a kórházból tart hazafelé. Amikor elérkezett a hölgy állomása szóltam neki, hogy itt kell leszállnia. Búcsúzásképpen, de amúgy végig az úton, nem győzött hálálkodni, vissza fogom kapni az élettől ezt a jótettemet.

Két nappal később nagyon korán kellett kelnem, tombolt a hőség, kimerítő nap volt és a városból még Ceglédre kellett vezetni. Az utasom el is aludt mellettem, én is éreztem már, hogy nagyokat pislogok, de volt már ilyen, nem hosszú az út, majd ha megálltunk mozgok, megiszok egy kávét ilyesmi. Monor után arra eszméltem, hogy a bal oldali sávban haladok már félig a fűben, másodpercek alatt történt az egész, rántottam vissza a kormányt, nyomtam a féket mindent amit csak lehetett. A karma, a sors, az égiek, nevezzük ahogy akarjuk, de pont nem jött szembe senki, épp magamhoz tértem időben, és még a kocsinak se lett baja, sőt egy segítőkész úr aki mögöttünk haladt, megállt, hogy minden rendben van e, még behűtött dobozos frissítőt is kaptunk tőle. Szóval túléltük és senki se sérült meg, később pedig mikor mentálisan is sikerült megemésztenem az esetet, betudtam annak a hölgynek akinek segítettem a villamoson. Mindezt csak azért meséltem el, hogy nem feltétlenül kell a csodát vagy a tűzijátékot várni egy-egy ilyen esettől.

12-es "srác" voltam.