Hogyan érezhetném "igazságosnak" a témát?

Elvált férfi vagyok, a válásból elég rosszul jöttem ki, mert a házunk a feleségem külön vagyonának számított. Lényeg a lényeg, mire sikerült elválnunk, nekem kb. semmim sem maradt, még az autó is az exem nevén volt. A gyerektartást fizetem rendesen, rendszeresen többet, nem szeretném, ha a közös lányunkon csattanna az ostor, szerencsére vele nagyon jó maradt a kapcsolatom.

Válás után megismertem egy nőt, akivel elég hamar szerelmesek lettünk, és nagyon jól megvagyunk. Kb. fél évvel a megismerkedésünk után beszélgettünk arról, hogy összeköltözhetnénk, és felajánlotta, hogy költözzek hozzá az albérletből, hiszen szeretjük egymást, jó a kapcsolatunk, mire várjunk tovább a 40-es éveink elején? Örömmel beleegyeztem, ennek már egy éve, és nagyon boldogok vagyunk. Csak engem zavar valami. Egyikünk sem keres kimagaslóan jól, kb. 260e-t keresünk fejenként, ebből nekem 100.000 Ft a gyerektartás. A lakás rezsijét, a kaját, a szórakozást felesben fizetjük a párommal, ezen kívül amiben csak tudok, segítek, pl. ha elromlik valami a lakásban, megjavíttatom, kifizetem, stb. De valahogy úgy érzem, kevés vagyok. Hiszen kb. mindig a havi fizetésem és egy minimális megtakarításom van csak. A párom soha nem érezteti velem, hogy kevés lennék, vagy egy lúzer, én mégis annak érzem magam, hiszen az ő lakásában élünk együtt. Próbálok kompenzálni, kedveskedni neki mindig, apróságokkal meglepni, meglepetés programokkal, stb. Mit tehetnék még, hogy érezze, nagyon fontos nekem, és nagyon szeretem? És nem csak a lakhatásért vagyok vele? Nem mintha ez felmerült volna, de szeretném még a gondolatát is elkerülni. Most másodállást keresek hétvégére, vagy estére, hogy megpróbáljak összeszedni egy kis pénzt. Van valami ötletetek?