Mitől lennének a klasszikus szerepek értékesek?

"Csak a romantikája szépíti meg."

Pontosan.

Középkorúként még volt szerencsém sok olyan emberrel beszélni, akik a "klasszikus szerepek" szerint kellett, hogy éljenek. Nem sokan mondták azt, hogy "hajj, mennyire jó is volt, amikor a férj reggel lelépett dolgozni, én egész nap főztem, ő este hazajött, bunkó módon követelte a kaját, majd gyorsan beléműrítette a magját, és ment is aludni". A másik oldalnak is csak abban az esetben tetszettek ezek a "szerepek", ha nekik ez előnyös volt. Sokszor persze az volt, hiszen oké, hogy kb eltartották az asszonyt, de cserébe a s...ük ki volt nyalva. Bár mondjuk kell egyfajta érzelmi unintelligencia ahhoz, hogy valaki ezt élvezze.

Aztán persze, mint sok mindent, ezt is divattá vált megromantizálni. Mert hogy milyen jó, hogy a nőnek nem kell dolgozni. (Holott mindig is kellett, csak épp otthon, a tűzhely mellett, és egy kanyi vasat nem kapott érte.) Meg hogy mennyire férfias, ha a féri egész nap kemény munkát végez. (Kinek hogy. Az én értékrendem szerint mondjuk nem, de nem vagyunk egyformák, van, akinek igen. Csak akkor tényleg erre vágyjon, és ne panaszkodjon, ha egy gyeptéglaagyú bunkó mellett köt ki.) És persze a politikát is divat belekeverni. Eleve vérciki, hogy a szabadelvűség, az, hogy hagyjuk egymást békében élni, és nem korlátozzuk a másikat, ameddig az másokra nézve nem káros, hogy ez mára szitokszó lett, az rohadtul ciki. Szüljél egy vagon gyereket, fogd be a szádat, és akkor leszel igazi nő. Na, meg a nagy francokat!

De a romantizálás nem csak erre a területre jellemző. Mert ugye régen minden jobb volt. Tudom imádni, amikor a fotelban épp a 150 tévécsatorna között nyomogató, mikrózott kaját evő tag habzó szájjal okádja magából, hogy most minden mennyire rossz, régen meg minden mennyire szuper volt. De ha fél órára nincs műsor, akkor már megöli az unalom. Persze, nem mondom, hogy annak a kornak ne lettek volna előnyei. De ezek eltörpülnek a hátrányai mellett. Az emlékek pedig megszépülnek. Nem gondolom jobbnak azt a kort, amikor pár tablettával legyőzhető betegségek emberéletet követeltek, amikor azért szültek fél tucat gyereket, hogy ha a felét elviszi a gyermekbénulás, vagy valami egyéb nyavalya, akkor még maradjon, aki él... Orvoshoz akkor jutottál, ha tehetősebb voltál, tanulni csak akkor volt lehetőséged, ha gazdag családból származtál, és mindennapos dolog volt, hogy nem volt mit enni. Romantikus, mi? Mégis szép ideológiákat szőnek köréje. De ez egy másik téma.

Én mindig is azt mondtam, hogy nem szerepeket kell játszani, hanem önmagunknak lenni. Önmagunknak lenni, és emberként viselkedni a másikkal. Volt olyan barátnőm, aki nem szerett főzni. És? Ettől még nem szerettem kevésbé, és eszembe nem jutott volna ráerőltetni. Ma már majdnem minden félkész, nem kell egész nap a konyhában rohadni, ha enni akarunk, és én meg egyébként is feltalálom magam. Ettől nem gondolom őt semmivel értéktelenebbnek. Nyilván emberfüggő, hogy kinek mi jön be. Nekem az, ha önmagam lehetek amellett, aki szintén önmaga lehet mellettem.

Az ilyen "klasszikus értékeket" büszkén valló férfiak úgy tekintenek magukra, mint az igazi férfi veszélyeztetett állatfajának egyik utolsó példányára, és mint ilyen különösen értékesnek tartják magukat. Ez a romantizálás és nosztalgiázás az egyik legálságosabb demagógia, ami a mindennapokat átszövi.

Már alapból tök érdekes téma, hogy a "klasszikus értékekből", mi az ami érték, de az is legalább ennyire az, hogy mi a klasszikus. Pl megkérdezném ezeket az urakat, hogy akkor a klasszikus értékek mentén szívesen megvárnák-e a házasságot a szexszel? Undorodnak-e a szopástól? Elfogadják-e, ha házasság előtt randizni csak anyóssal hármasban lehet? Zavarja-e őket, ha az asszony nem dolgozik, csak otthon van?

Ja, hogy ezek már elavult dolgok és nem szexik? Önkényesen válogatunk a klasszikusokból is meg az értékekből is? Hoppá-hoppá.

Ahogy az #5-ös is írta: ez a felfogás mindent átjár. A sógornőmék okoskodtak múltkor a családi asztal mellett, hogy milyen kár, hogy kiveszett az a régi, ízes paraszti kultúra. Megkérdeztem, vajon hová és miért veszett ki szerintük. Jött a szokásos duma, hogy szándékosan tönkretették, mert a paraszt nem volt fogyasztó, ezért kisemmizték, ellehetetlenítették. Majd később a nagyapa tanyáján ment a káromkodás, hogy a "rohadt sárba" beleragadt a cipőnk, menjünk inkább haza. No mondom, hát hová lett az a régi jó ízes világotok?

Nagyon jókat írtak itt előttem. Viszont azt azért hozzátenném, hogy tapasztalatom szerint nem mindenki ezekre az 50 évvel ezelőtt kőbe vésett nemi, családmodell-beli szerepekre gondol, amikor a klasszikus értékekről beszél. Ismerek pl. nőt is, férfit is, aki így definiálja magát, hogy a klasszikus értékeket szereti, képviseli, de nem azt érti alatta, hogy a férfi legyen a családfenntartó, a nő meg az otthon melegének fenntartója, hanem pl. arra, hogy nem szexel fűvel-fával, nem bulizik, nem válogat felszínesen a másik nemből, nem szakít apróságok miatt, házasságpárti (urambocsá vár a szeyxszel házasságig).

Ettől függetlenül én sem tartom követendőnek a klasszikus felosztást. Az csak arra volt jó, hogy a férfiak elnyomják a nőket, pontosabban azokat a nőket, akiknek nem volt kielégítő dolog otthon mosni a sz...os gatyát, izzadt inget... csak azért, mert "jaj, a nők ilyenek meg olyanok, az otthon fenntartása női érték"... közben meg személyiségre lehet, hogy inkább egy klasszikusan férfimunkának tartott munkára lett volna hivatott. Van pl. barátnőm, aki évfolyamelső vegyész volt az egyetemen, és durva volt belegondolni, hogy ilyen képességekkel 50 évvel ezelőtt be volt küldve a konyhába, csak mert nem kuki nő a lábai között.

9.

Szarrá leszek pontozva, de volt akinek ez bejött. Ismerek olyan - idős - nénit akinek ez a modell tetszett, mert nem kellett dolgoznia járni, hanem olyan dolgokkal tölthette a házimunkán felüli idejét, mint családfakutatás, utazgatás országon belül meg ilyesmik. Mondjuk ő nem is sokáig húzta volna egy hivatalos munkahelyen sem, mert tipikusan olyan jellem, így csak valaki kamu-munkahelye volt gyakorlatilag heti 2 óra munkaidővel. Igaz a férje az akkori átlagfizetés háromszorosát szedte össze különmunkákkal-teljesítménybérrel, fusizással meg maszek melókkal.

De ez ritka eset volt. Ma még ritkább lenne.

Mondjuk ha a világ fejlődik, akkor dogmák is a porba hullhatnának, mint a "minden randin a férfi köteles fizetni, ha nem teszi akkor *negatív jelző*"

A házasság intézménye pedig sosem működött, semmilyen korban. Régen is csak a hit/egyház fenyegetései meg a pénz hiánya tartotta ezeket össze. De akkor sem működött. Most sem.