Tényleg csak segítséget várok nem kritikát, mit gondoltok?

Nem rég dolgozom egy új munkahelyen, lassan 1 éve. Találkoztam ott egy sráccal, aki egy végtelenül rendes, aranyos srác, de láthatóan boldogtalan.

Eljutottunk arra a szintre vele, hogy beszélgetünk végre. Ha csak ketten vagyunk, pl jön szembe, mindig ràmkacsint és végre látom mosolyogni, amit eddig nem nagyon láttam tőle.

Csak egy óriási gebasz van, van felesége és egy gyermeke. Soha nem hajtottam ilyen férfira, de beleszerettem, nem tudok mit tenni.

Szerintetek kölcsönös lehet, egy házas ember miért kacsint rám, ha nincs esélyem? Nem akarok szerető lenni.

Tudom , hogy minden rohadéknak elfogtok hordani.

De csak a gyerek tartja őket össze ezt kollégáitól tudom.

Kedvel azt próbálja tudtomra adni? Ilyen szituban soha nem voltam és nagyon szar az egész . Ahelyett , hogy belém rúgtok, kérlek adjatok tanácsot!