Milyen pályát válasszak? [önjellemzés lent] Ha valaki esetleg végigolvassa, megköszönöm a segítséget!

Most leszek 12.-es gimnazista, szóval jövőre érettségi, és az a helyzet, hogy fogalmam sincs, mit akarok kezdeni magammal. Nem tudom, hogy hová-, vagy egyáltalán milyen irányba akarok továbbtanulni. Mert szeretnék, főiskolán, az egyetemet nem merem bevállalni.

Néhányan kedvelnek, néhányan nem, ez elsősorban meglehetősen változatos személyiségemből adódik. Alapvetően elmondható rólam, hogy egy eszes, logikus gondolkodású, ugyanakkor meglehetősen passzív, pesszimista személy vagyok. Nem igazán tudom értékelni saját képességeimet, emiatt gyenge az önbecsülésem. Emiatt is beszélek lányokkal keveset, inkább fiú haverjaimmal lógok az iskolában és azon kívül. Barátságos, békés természetű vagyok, ha új személy kerül a közösségbe (pl. új osztálytárs), mindig kialakul bennem valamilyen első benyomás, és ahhoz tartom magam, de ez általában jóindulatú, pozitív vélemény. Ugyanakkor tudok elutasító is lenni, ez elsősorban azon alapul, hogy egy hangyányit rasszista tulajdonságú vagyok, bár ezt a nyílt utcán nem mutatom ki. Általában a hatékonyságra törekszem, odafigyelek a legapróbb részletekre is, pontos, precíz vagyok. Nem vagyok valami beszédes típus: ha kérdeznek, egyszerűen, lényegretörően válaszolok, ez az ún. "úgy kell harapófogóval kihúzni belőlem" stílus. Szókincsem ugyanakkor változatos, képes vagyok egy háromszavas mondatot háromsorosra kibővíteni, és gyakran túlbonyolítom a mondanivalómat. Meglehetősen határozatlan vagyok, emiatt szervezőképességem nem túlzottan jó, inkább szeretek a megszokott sémák tevékenykedni. Nem ragaszkodom az új dolgokhoz, inkább a már bevált, meglévő szokásokat követem. Kerülöm a konfliktusokat, inkább megpróbálom magamban elfojtani azt, ami feldühíthet. Úgy gondolom, objektíven, racionálisan látom a világot, tisztában vagyok a helyzetemmel, az más kérdés, hogy a problémákat nem igazán tudom kezelni. Összességében egy lusta személyiségű vagyok, a fizikai munkát minden lehetőség szerint elkerülöm, ám ha mégis hozzáfogok valamihez, azt szeretem jól elvégezni. Ez érvényes a saját kis "munkáimra" is, hiszen meglehetősen sokat foglalkozom papírmunkákkal, saját jelentéktelen kis dolgaimról, adatokról statisztikákat, kimutatásokat készítek, számításokat végzek, ezekre rendkívül igényes vagyok. Vannak féltve őrzött kincseim, amelyekhez foggal-körömmel, kitartóan ragaszkodom. Kompromisszumra nem igazán vagyok képes, kivéve ha nagyon muszáj, alkalmazkodóképességem nem a legjobb. Nem igazán vagyok bátor, az új dolgokat nem nagyon szeretem kipróbálni, a már meglévő, jól bevált dolgokra alapozok. Kimondottan nem vagyok cselekvésközpontú, időm nagy részét szeretem szobámban tölteni és a megszokott napi rutin szerint élni.

ISKOLAI DOLGOK: Alapvetően sok tárgyból jó vagyok, bár a legtöbbjüket nem szeretem. Inkább azokat kedvelem, ahol a gondolkodáson, a logikán van a hangsúly, a tanulós tárgyakat nem szeretem. Kedvenc tantárgyat nem igazán tudok kiemelni. Legutóbb (11. osztály) év végén jeles osztályzatot kaptam magyar nyelv- és irodalomból, angol és német nyelvből, matematikából, fizikából, mozgógép- és médiaismeretből, valamint erkölcstanból. Jó osztályzatot kaptam történelemből, informatikából, biológiából és testnevelésből. Emellett angol nyelvből dicséretet kaptam. Egyébként matematika-fizika fakultációt vettem fel, ami azt jelenti, hogy a heti 4 matematika és 2 fizika óra mellett pluszban ugyanennyiszer van fakt, ez éves szinten 288 matematika és 108 fizikaórát jelent. A szeretettebb tantárgyaim közé tartozik, amelyekre úgymond "szívesen megyek be", a matematika, a fizika, az angol nyelv, valamint korábbi tanulmányaim során kedveltem a földrajzot. Van pár tárgy, amit ki nem állhatok, konkrétan a biológia, a kémia, és az ilyen művészetes dolgok, mint a rajz, az ének-zene, vagy a művészettörténet. Igazából nem tanulok sokat, jórészt abból élek, ami órán rám ragad. A nehezebbnek ígérkező dolgozatokra rákészülök, de a tanárok által javasolt óráról órára tanulást elkerülöm. Ha előre lehet tudni, hogy szóbeli felelés lesz, akkor sem tanulom meg az anyagot, egyszerűen lusta vagyok nekiülni, találok valami jobb elfoglaltságot. Ilyenkor óra előtt egyszer-kétszer átolvasom, és ha netán felszólítanak, egy 4-est össze tudok hozni. A puskázáshoz aktívan viszonyulok, elég sok tárgyból veszem igénybe dolgozatoknál az előre legyártott kis papírfecniket, lebukási rátám eddig 0 %. Magyarból a kötelező olvasmányoknál szintúgy gyakran fordulok a rövidített változathoz, mert egyszerűen nem áll rá az agyam az olvasásra. Egyébként szeretek olvasni, azt, ami érdekel, de azt nagyon! Mást nem. Szóval lényeg a lényeg, nem szeretek tanulni, bár tudom, előbb-utóbb muszáj lesz.