Feláldoznátok a saját boldogságotokat a másikéért?

Az első kapcsolatom ilyen volt. Sokáig nem volt senkim, sokáig nem kellettem senkinek, aztán jött ő. Nem igazán tetszett, egyből rám is telepedett, sok volt, de elég kitartóan nyomult, én meg úgy voltam vele hogy ha úgysincs más akit érdeklek miért ne tegyem boldoggá ha ő annyira akar. Persze azért ehhez szimpátia is kellett, kerestem benne olyan tulajdonságokat amik tetszettek, amiket tudtam szeretni. Viszont 2 év után jött olyan aki nagyon megdobogtatta a szívem, ekkor elhagytam. Amit korábban éreztem a rámtelepedést pedig igazolta a masszív több éves zaklatás. Nem tudom jól tettem-e vagy rosszul, de már nem is számít. Szerettem őt is, tiszteltem, csak nem olyan erőteljesen, mint a másodikat. Remélem azóta már elfelejtett engem és hogy boldog volt abban a pár évben amíg együtt voltunk.

Szerintem te se fogsz vele maradni, ha jön egy ilyen mint nekem jött. Maximum ha nagyon erős az elhatározásod.

Nem értem 4-est miért szavazták le. Tényleg legtöbb családos férfi ezt teszi.Beáldozza magát

Kérdező, ne haragudj, de te most leélnél egy életet így? Hát akkor lécci utalj nekem pénzt, mert én attól lennék boldog.

Párod nem látja, hogy nem működik a dolog? Ez is érdekes.

Szállj ki még időben. Gyerekkel csak nehezebb lesz. Bár én akkor is kiszállnék. Nem normális boldogtalanul élni.

14 Te se láttál még akkor energiavámpírokat. Vannak akik képesek a saját boldogságuk miatt könyörögni, fenyegetőzni, mártírkodni is.

Én mennék mint a szél. Nehogy már én felelősségem legyen más boldogsága

Csak is olyannal tudok elképzelni kapcsolatot, akinek a boldogsága sokkal fontosabb számomra, mint az enyém

F23