Akiknek volt tapasztalatuk nárcisztikus emberrel, tőlük kerdezném hogy...?

te is az asszonysutyorgobol jottel? ha nem jon ossze valami egy pasival egybol az a narci, suttyo, bunko? nevetsegesek vagytok🤦🏻‍♂️

itt mar minden masodik pasi narci😂

Honnan tudod, hogy ő volt a képeken?! Nem is ismered. :D

Szerintem engedjük el. Nem nárci ennyi infó alapján, de full mindegy is, hogy minek akarod nevezni.

Tudnám, minek kattogsz rajta??

#12

a kisajátítást is lehet traumaként megélni. Szerintem legalábbis az is elég beteges dolog.

Őt nem sajátította ki, az biztos..

Kérdező, zárjuk le a témát.

Ne stigmatizáld az embert. Lépj túl rajta. Örülj neki, hogy nem bonyolódtál bele.

Nem mesélt a kapcsolatairól, hogy mikor, hogy értek véget (mert aztán volt olyan nő, akivel azóta is összejártak). Természetesen őt mindenki kihasználta, az összes csak egy kva volt. Előre eltervezte, hogy 5-10-15 év múlva milyen eredményeket kell elérnie: feleség, egy gyerek, két gyerek, saját ház. Ostoba, közhelyes önsegítő előadásokat hallgatott, könyvekből idézett, de egy önálló gondolata sem volt. Dühös lett, ha cáfoltam az állításait, elképzeléseit, ha tényszerű dolgokkal támasztottam is alá. Nem hallgatott végig, inkább ő mesélt. Ez volt az eleje.

Nem becsülte a fáradozásaimat, ha direkt neki sütöttem valamit, folyamatosan valami önsanyargató speciális étrenden élt. Ha ételt rendelt, az is szr volt neki majdnem mindig. Ünnepekkor kivonta magát a forgalomból, vagy csak feszültté tette a hangulatot. Soha nem voltam elég jó, mindig meg akart változtatni, haj- és ruhaviselet, étrend, életmód szempontból. Undorral nézett rám. Potencia problémái voltak, amiért engem okolt, mert túl sokat mászkáltam otthon meztelenül, mert unalmas a szex, amit szerinte a nőnek kellene izgalmassá tennie. Mélységesen haragudott az anyjára. Szabályokat hozott, miről beszélhetek a családjával és miről nem. Még azt se mondhattam volna el senkinek, hogy hol lakunk. Nem volt pénzem, mindig úgy kellett kérni, pedig neki dolgoztam, karácsonykor is volt, hogy ezzel foglalkoztam. Folyamatosan keresztbe tett nekem, mondván, jaj, véletlen volt. Hitegetett, hogy felveszünk takarítót otthonra, hogy elmegyünk ide-oda. Amikor hajszálakat találtam otthon, én voltam a hülye, paranoiás, és azt is mondta, hogy lehet, az én nemlétező szeretőmé (festett hosszú haj, nyilván). Rám bízta a telefonját munkaügyben, amíg valahova utaznia kellett, láttam benne, hogy beszélt az "exével", erre én voltam a szemét, hogy turkálok a magánéletében. Ebben az időben fel se tűnt neki, ha egy órával később érkeztem hozzá. A volt szerelme cuccait tartogatta, minden költözésnél vitte magával, utoljára megpróbálta elrejteni, de megtaláltam. Nem akart feleségül venni, a gyerekkel kezdte volna "mert milyen cuki, amikor már a gyerek is ott van az esküvőn" (gondolom, nem akart kockáztatni, hátha meddő vagyok). Meghalt a baratnője. Utána korlátozni akarta, mikor lépek le otthonról. Mindenhova velem akart jönni. Megjegyzéseket tett, hogy a gyerekünk biztos nem tőle van, és biztos titokban találkozgatok valakivel. Nem akarta, hogy futárokkal, szerelőkkel érintkezzek, mert még megtetszem valakinek. Egyszer lefotózott egy pasi, és ott helyben elhordott egy rbancnak, amiért "hagytam". Amikor valami új hobbim lett volna, vagy tanulni akartam, leszólta. Ja, és szépnek sem tartott soha, amikor megtudtuk, hogy terhes vagyok, azt mondta, biztos nem lesz valami szép. Amikor karikagyűrűt vettünk, nagyobbat választott nekem, mert úgyis meghízok. Az se volt jó neki soha, ahogy a gyereket gondoztam, etettem. Ő persze mindig csak leültette tévézni, és reggel meg este 7-kor találkoztunk vele. Külön ágyba parancsolt, mert ő rosszul alszik. Nyaralásokon sem tudta elengedni magát.