Várni vagy elveszteni egy alkalmiban?

15 évesen egy buliban vesztettem el.

Túl van misztifikálva, így utólag mindenképpen.

40/N

Én 22 éves koromomig voltam szűz, és akkor, tavalyelőtt én is feltettem itt ugyanezt a kérdést. A leírások alapján sok mindenben hasonlítunk.

Aztán végülis vártam tovább az igazira...3 hónapra rá megismertem a számomra kívül-belül, minden szempontból tökéletes férfit. Annyira boldog voltam, hogy nem feküdtem le "muszájból" valakivel, hanem vele volt az első alkalom. Már együtt élünk és tervezünk a legnagyobb boldogságban :)

Neked is ezt kívánom.

"(csókon túl vagyok de az is egy idegennel történt és hát csalódás volt)"

Elég nagy valószínűséggel ugyanígy éreznéd magad ha csak valami alkalmival veszted el. Van egy pár lány barátom aki így vesztette el és mind bánja, szar volt, rövid, srác le se szarta stb. Szerintem várj amíg találsz egy komolyabb kapcsolatot

Szerintem se veszítsd el alkalmi kapcsolatban.

Az írásodból egyértelműen kiderül a számomra, hogy nem akarsz olyan fiúval lefeküdni akit nem ismersz és akin érzed , hogy csak azt akarja.

Olyan fiúval lenne jobb akit valamennyire ismersz.

Egy nőnek tudni kell kimutatnia, hogyha tetszik neki valaki és elérni, hogy a srác megszólítsa.

Vagy te is kezdhetsz beszélgetést abban nincs semmi rossz.

Mondanám, hogy segítenék neked, persze csak úgy, hogy találkozunk, beszélgetünk sok alkalommal és rábízzuk magunkat az érzéseinkre , de említetted, hogy nem akarsz itt ismerkedni és privátot sem kérsz így ezt tiszteletben tartom.

37F

Alapvetően nem vagyok egy prűd, szemellenzős valaki, de én nagyon nem ajánlom. Az, hogy valamiről milyen az első tapasztalatod, nagyban meghatározza, hogy hogyan fogsz utána gondolkodni róla, kapcsolódni hozzá. A szexualitás is ilyen (sőt, még ilyenebb), és rengeteg nőnek van traumatikus élménye azzal kapcsolatban, hogy a pasi utána nem kereste őket, másnap reggel szó nélkül lelépett, egyáltalán nem figyelt oda az ő élvezetére, rákényszerítette valami olyanra, ami neki kényelmetlen volt, nem figyelt arra, ha a nőnek fájt, vagy abba akarta hagyni, stb. És ezek nemcsak egyszeri traumatikus élmények, hanem meghatározzák a szexhez való hozzáállásukat, és szép kis pszichés és fizikai (pl. vaginizmus) tünetekkel tud együtt járni...

Szerinted egy olyan pasi, aki a társkeresőn rögtön szexszel nyit, mennyire akarja azt, hogy neked jó legyen? Mennyire akar rád odafigyelni? Megismerni akar, vagy csak használni? Van-e bármi jobb indoka arra, hogy miért választott téged, annál, hogy "a szőke bige a Tinderről még nem írt vissza"? Úgy gondolom, te is tudod a választ. Ha társkeresőről összeszednél egy random fószert, annak nagy valószínűséggel nem lenne jó vége.

Írod, hogy az idegennel való csókolózás nagy csalódás volt, akkor valószínű a szex is hasonlóan alakulna, mert az egy még intimebb, még "szorosabb" dolog. Egyébként a szex közben olyan hormonok is termelődnek, amik a kötődés kialakulását segítik, szóval ha jó lesz a szex, akkor csalódás lesz, hogy nem lesz több. Illetve az is előfordulhat, hogy első pár szexkor általában az emberek még szokják a másik testét, és elsőre nem biztos, hogy olyan "nagy durranás" lesz, úgyhogy inkább akkor van értelme, ha van melletted egy olyan ember, akivel rászánjátok egymással az időt.

Én örültem neki, hogy amikor először volt szexuális tapasztalatom, egy olyan sráccal történt, akit ismertem, akiben megbíztam, akivel a szexen kívül is voltak témáink, akinek fontos volt, hogy nekem is jó legyen, és borzasztóan odafigyelt rám, illetve akiről tudtam, hogy nem az az egyéjszakásos típus, előttem sokáig nem is volt senkivel, tehát nem kellett amiatt gyanakodni, hogy utánam hajnali 1-kor időpontja van a Tinder aktuális bombázójával. 21 voltam, majdnem 22.

Ne veszítsd el alkalmiban!

Én 20 voltam, közelebb a 21-hez, és előtte sok évvel nagyon sokáig moleszáltak, ez egy életre rányomta a bélyegét a szociális kapcsolataimra, ill. nem létező párkapcsolataimra is. Nem tudtam senkivel bizalmas viszonyt kialakítani, nem tudtam elviselni, ha néznek, hozzám érnek és még lehetne sorolni, végül bár abba csavarodtam be, hogy nem kellek senkinek és "vénlányként" halok meg... aztán egyszer csak jött valaki, "sima" barátságnak indult részemről az egész, szegény pedig majd' egy évig hajtott. Klasszikus párkapcs. nem lett belőle - egyikünk sem akart -, inkább barátság extrákkal, de a kémia, bizalom, maximális figyelmesség az abszolút, tehát pozitív élmény maradt, így kicsit úgy érzem, valamennyire túlmisztifikált. Ha rászántam volna egy alkalmira - nem valószínű, hogy meg tudtam volna tenni -, akkor biztos, hogy nem így marad meg és nem ezt mondanám.

A lényeg, hogy nem ér annyit, hogy potenciálisan traumatizáld magad...