Örökös vita az ajándékozás körül. Mit tegyünk?

A halat masnapra nem tehetjuk el,mert megromlik!!!

A barany:az nem romlik meg masnapra. De lehet,nem akarnak elhizni.

Lenyeg a lenyeg: fogadjatok el nyugidtan! Adjatok uresen vissza a tanyert. Ha van kedvetek ,mondjatok meg,h viszonozzatok majd funyirassal vagy x dologgal. De fozni nincs energiatok. (Biztos van olyan dolog,ami nektek konnyu es tudtok belole adni vagy segiteni!! Kesobb.)

Biztos,hogy nem sertodnek meg. Es biztos,h nem azert adjak,h varnak cserebe kajat.

Mi minden nap halat eszunk. A kutya meg marhat,disznot minden nap. Ha tul sok sikerul es tudom,h rankromlana,en anyam kutyajanak szoktam adni a hust. Azert,h ne dobjam a kukaba. (Meg ,ha atjonnek,mindig megkinalom oket hussal. )O (a kutyaja)meg orul neki,amig meg friss. Soha nem varom el,h barmit fozzon vagy adjon nekunk ezert. Ugyanigy lehet a szomszed is.

Megteheti,ezert ad. Elvezd,h ilyen jofej a szomszed. Fogadd el es egyetek orommel. Neki ez nem megterhelo anyagilag.

Ha mondjuk neked már úgyis mindegy, akkor miért a bunkózást választod az egyenes beszéd helyett?

"Marika néni, nagyon jól esik, hogy tetszett hozni kaját, de mi ezt nem tudjuk viszonozni és ez kellemetlen számomra."

Erre Marika néni úgyis azt mondja, hogy ugyan már, nem is kell ezt viszonozni. Ezek után pedig megnyugodhatnál, mert tisztáztad magad, ők pedig tényleg csak a jó szívük miatt adnak.