A vallás mennyire számít nálad párkapcsolatnál?

Agnosztikus / nem vallásos vagyok. Nem jönnék össze vallásossal, leginkább óvatosságból és más ismerőseim tapasztalatai miatt. Én azt látom, hogyha van egy olyan kapcsolat, ahol vallásos jön össze nem vallásossal, egy idő utéán a vallásos, még ha nem is akarja megtéríteni a másikat, de rá akarja erőszakolni a vallásos szokásokat. Nem az van, hogy ő szépen "elvonul" a vallásos dolgait művelni, és kész... hanem "jaj, legyen már templomi esküvő", "jaj, legyen már megkeresztelve a gyerek", "jaj, gyere már velem el a templomba" (és ha még már ott van a templomban, de mondjuk nem hallgatja a misét vagy imádkozik, hanem az építészetet nézi, akkor "ne hagyjál már itt szégyenben, te is térdelj le / imádkozz / vess keresztet", "na de a gyereket én vallásom szerint neveljük", "te se egyél disznót, mert az az én vallásom szerint tisztátalan állat" stb. Vagy ha nem vallást, akkor ideológiát akarnak lenyomni a torkunkon (pl. vallásos ismerőssel azért szakítottam meg a kapcsolatot, mert egyszerűen nem volt képes elfogadni azt, hogy én nem tartom bűnnek a homoszexualitást és a transzneműséget, és folyton ezzel b.tatott, hogy én emiatt hülye vagyok meg nem értem meg Isten szavát), megint mások vallással takarózva politikai ideológiákat akarnak a torkodon lenyomni.

Ideális esetben lenne olyan, hogy ő megéli egyedül a vallásosságát vagy az én társaságomban úgy, hogy én nem, és a gyerekünkre nem erőszakolunk rá semmit, és nem is manipuláljuk, hanem szépen megismertetjük az összessel, aztán válasszon... de ez nem gyakran történik meg így.

Az is egy minta a gyereknek, ha nem vagy vallásos. Vallásos ember is megismertethet más hitrendszereket a gyerekével tisztelettel, meg nemvallásos is mondhatja, hogy az összes hülyeség.

De hát igen, párkapcsolatban nincs olyan, hogy bármit elfogadok a másikban, mert magánügye és csak bizonyos témákban beszélgetünk, érintkezünk... Legkésőbb gyerekvállalásnál ezek kiütköznek.