Előfordult már veled, hogy azért jöttél össze valakivel, mert szeretetre vágytàl?

Ha másik személyisége nem szimpatikus, nem szerethető számomra akkor a szeretet sem tudnám adni és befogadni tőle. Vagy a szexre gondolsz szeretet alatt?

Nem lennék egyedül évek óta, ha csak a hiányom vezérelne. Mi értelme lenne annak, hogy valakit nem szeretek, de elviselem, hogy ő engem igen?!

Nekem az első kapcsolatom részben ilyen volt. Magányos lány voltam általános- és középsuliban, sehova sem tartoztam, soha egy fiúnak sem tetszettem (még a "lúzereknek" is túl fura voltam), otthon sem kaptam különösebben szeretetet, barátaim sem nagyon voltak a különcségem miatt. És annyira örültem, hogy jé, valakinek tetszem, valakinek én kellek, hogy belementem egy nekem nem annyira jó kapcsolatba. Persze, ezt még magamnak sem vallottam be, meg tényleg kedveltem a srácot.

Inkabb olyan volt hogy nem szamitok amikor kéne mert nem akarok egyedul lenni

*nem szakítok

Mindenkivel többé-kevésbé ezért. Sosem voltam szerelmes a kapcsolataim előtt, ezt meg is mondtam. A fiúk ígérgettek dolgokat, persze semmi sem úgy lett.

Egyszer volt ilyen. 20 éves voltam, és soha nem tetszettem egyetlen fiúnak sem azelőtt. Nem hívott randira senki, nem udvarolt senki. Még haverként sem akartak rólam tudomást venni a fiúk soha, mindig is kerülték a társaságomat. Aztán az egyetemen találkoztam egy fiúval, akinek valamiért megtetszettem és elhívott randira. Beleegyeztem, mert rettentő hálás voltam, hogy van valaki, aki végre észrevesz. Szimpatikus, kedves srác volt egyébként, külsőre is jól nézett ki, de mégsem éreztem a kémiát kettőnk közt. A közös témákból nagyon gyorsan kifogytunk, utána már beszélgetni sem tudtunk miről. A kapcsolat egy-másfél hónapig tartott, mert egy idő után már mindig azt éreztem, amikor vele voltam, hogy rettentően unatkozok, és alig várom, hogy vége legyen a randevúnak. A szakítás után persze nagyon rosszul éreztem magam, mert valamilyen érthetetlen oknál fogva ő fülig szerelmes volt belém és összetörtem a szívét. Akkor megfogadtam, hogy csak azért nem jövök össze soha többé senkivel, mert magányos vagyok, mert úgysem fog sokáig tartani, és a végén mindkettőnknek rossz lesz.