Tényleg léteznek olyan emberek, akik nem vágynak a szeretetre? Őket mi élteti? Miben más az életük, boldogok?

Én egy teljesen üres ember vagyok, és azt kell mondjam, hogy semmi nem éltet. Élek mert muszáj, de a pokolban is lehetnék az se lenne rosszabb. A vége valami durva függőség lesz ennek.

Én vágyom rá, viszont meg vagyok nélküle. Mármint 23 évet leéltem úgy, hogy maximum szüleim mutattak ki ilyet irántam, amit valljunk be annyira nem jó. Viszont a sok próbálkozás után sajnos már kezdem ezt elfogadni. Egyedül lakom, egyedül csinálok mindent. Ha haverokkal elmegyek, akkor már meg sem fordul a fejemben, hogy ők csajokkal vannak, én meg nem. Mondhatni életem során ez lett a normális. Persze, van amikor előjön, hogy jó lenne valaki, de azért meg vagyok így is. 23/F

Gyk függőség pl ? ;D

Szerintem pont a nők nem vágynak senkire, tucatszám találkozok ilyennek, a férfiak meg megőrülnek a szeretetért...

Azt nem szeretetnek hívják, aminek a hiányába beleőrülnek...

Szerintem nincs olyan ember, csak elhiteti magával. Nem kap szeretetet, és tudást halmoz fel annak érdekében hogy elismerést kapjon. Megalkot egy szép, részletes magyarázatot saját maga felé, ami bebizonyítja hogy miért nincs szüksége szeretetre. Próbál elutasítani egy olyan dolgot amit nem is ért, és azt hiszi mivel nincs eredménye, gyümölcse, nincs értelme se, nincs szüksége se rá, magyarán mondva, egy nagyon nagyon mély, álszent hazugságban éli az életét. Naivan azt hiszi, képes megérteni, átlátni és kontrollálni önmagát, de nem, erre senki sem képes.

Az emberi szükségletek léteznek, nem állítom hogy mindenkiben ugyanolyan mértékben és ugyanolyan szinten képes a felszínre kerülni, DE, léteznek mindenkiben.

Az hogy valaki elér arra a szinte, amit a kérdező is említett, nem dicsőség, nem csupán tiszta intellektus és nem az emberi faj jövője. Inkább az emberi faj leépülése, valami robotias lélektelen irányba. Az ilyen ember azt hiszi, hogy létezik az érzelem mentes hideg logika. Nem létezik.