Miért ítélik el a lányok azt, ha egy srácnak nagy szeretetre lenne szüksége, és nagyon sok törődésre?

Hogy jön ide az anyuci pici fia.Meg a határozatlanság.

Ez szeretet hiány.Ettől lehet valaki határozott illetve független.Nincs közük egymáshoz... Iq betyárok

Nem elítélem. Megrémiszt.

Volt részem ilyen "párkapcsolatban". Életem legrosszabb döntése volt szóbaállni a pasival.

Úgy viselkedett, mint akinek a boldogsága (később az egészsége) azon múlik, hogy én kellően körbeugrálom-e. Ha épp le voltam terhelve, az se érdekelte, ha nem alszok napokig, csak ő pátyolgatva legyen.

Az én igényeim el lettek nyomva. Egyszer mertem felhozni, hogy valamin változtatni szeretnék. Három órás!!! sírás lett belőle.

Soha többet nem mertem meg se említeni semmit, inkább vigyorogva úgy tettem, mintha minden rendben lenne. Így persze minden egyre rosszabb lett.

Már gyomorideggel találkoztam vele, állandóan azon görcsöltem, hogy meg tudjak felelni, ne bántsam meg, ne érezze, hogy szomorú vagyok, stb. Idegileg kikészültem pár hónap alatt.

Végül beláttam, hogy itt csak a szakítás marad. Persze jött a klasszikus: öngyilkossággal fenyegetőzött. Hetekig zaklatott ő is, meg az egész családja!!, hogy én hogy lehetek ilyen szemét, miattam fog meghalni, nem értik mi a baj, mikor mi olyan boldogok voltunk.

Hónapokig tartott kiheverni ezt az egészet.

Szóval nem valami pozitív ám a másiknak egy olyan társ, aki ennyire elszívja az életerejét és kiköveteli bármi áron, hogy csak őt, őt, őt kell szeretni, ez legyen az életcélom.

Előbb szedd magad össze. A párod nem a lelki sebtapaszod, nem a pszichológusod, nem az anyukád.

Azért nem mindegy, hogy az adott pasi:

- erőszakosan rámtukmálja magát MINDIG, nem törődik kicsit se velem, hisztizik, ha nem vele foglalkozok két percig, hisztizik, ha szóba állok mással, ha elmondom neki, hogy valami gond van, akkor sír, öngyilkossággal fenyegetőzik stb (ilyen volt az exem), vagy

- egyszerűenn bújós, szeret közös programokat csinálni, szeret összebújni, romantikázni, szereti, ha törődünk egymással (kölcsönsen!!!) de egyébként önálló, és képes egyedül is elfoglalni magát, viszont ha már kapcsolatban vagyunk, akkor nyilván "elvárja", hogy szeressem (teljesen jogosan, erre való egy kapcsolat), viszont értelmesen lehet vele megbeszélni dolgokat, kompromisszumkészség is szorult bele.

Az első nem szeretet, hanem lelki terror. Azon kívül más baj nincs vele :D

A második számomra pl teljesen természetes, én is ilyen vagyok, a párom is, máshogy nem is tudnék elképzelni egy kapcsolatot.

Nemtől függetlenül azzal lehet egészséges, normális párkapcsolatot létesíteni, aki nem társfüggő, és a boldogságát nem a másiktól teszi függővé. Akkor jó egy kapcsolat, ha mindketten hasznosan tudják tölteni az idejüket egyedül is, vannak barátaik akikkel a párkapcsoalton kívül is tudják tartani a kapcsolatot. Kell, hogy néha külön programozzanak, hogy a másik hiányozzon a számukra.

Persze hogy fontos a közös együtt töltött idő, de amit te leírsz az nagyon úgy hangzik, mint egy lelki zsarolás, hogy ha a lánynak vannak barátai, külön programot csinál, vagy remekül érzi magát egy kicsit egyedül, érezze már rosszul magát, mert TE rosszul érzed magad. Neked törődés kell, mindig épp akkor amikor a másik kicsit levegőt venne nélküled. Javíts ki, ha tévedek, de nagyon ez jön le belőle.