Csak én érzem rosszul magam emiatt?

Van, csak kicsit idősebben.

Emberismeret, tapasztalat és némi szerencse is kell a jó pàr vàlasztàsàhoz.

Minden egyes nap kiírsz erről egy kérdést. Nem fogsz választ kapni, csak te tudod a választ.

Először értsd meg a fèrfi agyműködést. Ma már nincsennek "valódi" kapcsolatok, jó reggelt!

26 éves lány vagyok, aki azt hitte, hogy megtalalta az igazit, majd 8 évnyi kapcsolat után lecseréltek egy 21 évesre.

Örülj neki, hogy te már tapasztaltál 3 kapcsolat alatt, én meg itt vagyok eggyel, amiről azt hittem, hogy az utolsó is lesz, és egyelőre azt sem tudom, hogyan tovább.

Én 22 éves lányként túl vagyok egy két éves kapcsolaton, meg egy komolynak indulón, ahol a férfi meggondolta magát.

Én is arra vágytam h megtalálom majd hamar az "igazit". Hát nem ezt dobta a gép. Én azt nem tartom fairnek, hogy ott van az az oldal, hogy legyen tartásod, meg ne maradj olyan mellett akivel nem működik, aki így meg úgy bánik veled, meg ne érd be kevesebbel. Csakhogy ha minden ilyen helyzetben inkább dobod a másikat, akk meg gyűlik a szám. Az meg nekünk nőknek nem túl menő. Mi nem ránthatjuk meg a vállunkat annyival, h na ez is megvolt. Ez kicsit megint elég ambivalens mint pl a férfiak nagy része azt szeretné h a nő legyen szexisten, bevállalós meg sokat akarjon szexelni. De közben meg elítélik ha mondjuk x évesen volt x kapcsolata vagy dolga férfival. És itt nem kell egyből olyanra gondolni, hogy egyejszakasokkal volt a buli wc-n.

Csak sztem élet nem olyan egyszerű mint a mesékben, hogy megtalál az igazi és bamm. Sokszor csak idővel vagy együtt élés után jösz rá h mennyire mások vagytok, vagy csak kihasznál a másik, vagy nem szeret ugyanúgy, hiába vagy te ragaszkodó, hűséges meg szereted.

Az a baj h tényleg annyi minden kell hozzá, emberismeret, szerencse, mindkét részről legyen

meg a szerelemm, meg az akarás.