Szerintetek a monogámia mennyire természetes?

Az evolúció nem csak a következő generációt veszi figyelembe, hanem az azt követőket is. Márpedig hiába van sok gyereked, ha azoknak apa nélkül, nyomorban, a társadalom peremén kell felnőniük, unokád nem sok lesz.

Kollektív apaság meg lehet hogy van egy-két isten háta mögötti törzsben, de egészen biztos hogy nem volt általános, mert akkor nem lenne belénk kódolva genetikailag a féltékenység meg a szerelem.

Nekem csak egy észrevételem van. Az ember rejtve tüzel, vagyis nem tudod megmondani, hogy mikor van egy nőnek peteérése. Ez a monogàm és a hosszú kapcsolatot létesítő fajokra jellemző.

Tehát most épp monogámak vagyunk. Pl. Mikor békák voltunk, akkor nem voltunk azok. Ha szigorúan biológiailag vizsgáljuk a kérdést....

A közösség neveli a gyerekeket koncepció nekem első hallásra furcsa, a vérfertőzés magas esélye miatt, amit, mi nagyon nem viselünk jól, egyes fajokkal ellentétben.

14: szóval az evolúciónak csak a jó részére vagy kíváncsi (félrekúrás), hiszen ott megmagyarázod, hogy biológiai szükséglet, a kevésbé jó része nem érdekel, amikor mondjuk megrugdosnak, elveszik a kajád, és kivágnak a lakásból a hidegbe.

3: az evolúció tökéletes ragadozókat és prédákat hoz létre. Az leopárd mást sem csinál, mint kajára vadászik, és igyekszik elkerülni, hogy őt levadásszák (mert ő sem a tápláléklánc csúcsán van). Arra nem marad ideje/energijája, hogy házat építsen, autót csináljon, feltalálja az internetet, vagy a gyermekbénulás elleni oltást, mert az evolúciós céljai pillanatnyiak. Ha átmennénk ebbe, akkor szépen visszalőnénk magunkat valahova a kőkorszak elejére, mert az nagy evolúciós versengés közben kb arra a műszaki szintre lenne időnk.

A monogám család egy több ezer éves tradíció, mely a zsidó-keresztény kultúrkörből, illetve a római jogból ered. Mint az utóbbi, a római jogászok szerint a házasság és a monogámia természetjogi alapokon nyugszik. Azaz, a rómaiak látták, hogy a természet hogy működik, és ebből vezették le a monogám házasság koncepcióját.

Amikor a természeti jogi alapokon nyugvó intézményeket kezdi ki egy mozgalom vagy ideológia, az katasztrófához vezetett: lásd tulajdon (kommunizmus) vagy az emberi egyenlőség és méltóság (nácizmus) megkérdőjelezésének történetét. Hasonló a helyzet a házassággal: ha megkérdőjelezed, akkor egy alapvető kulturális elemet veszel ki az egyenletből, és ez hosszú távon katasztrófához vezet.

Persze ez lehet, hogy nem emberi sajátosság, hisz más népeknél van többnejűség vagy többférjűség, sőt, egyes indián törzsek úgy tarják, hogy egy gyerekhez több férfinak kell a nővel hálnia. Viszont, ezek teljesen más kultúrák más környezettel, így az európai világra nem alkalmazhatóak.

Biológialag úgy nézz ki, hogy egy férfi és egy nő kell a gyerekhez. Pont. Ez a természeti törvényszerűség, az origó, amiből egy európai ember kiindulhat. Mi ezt felismertük, és erre alapul a kultúránk.

A család egy, az emberi tranzakciókkal szeretetközösség lehet, ahol az emberi tartalmat, támogatást és többletet nyerhetnek. Legalább is, ez lenne a cél (sajnos a valóság gyakran más). Na most, ha a szexuális intimitás megosztásra kerül, ha a környezet kiszámíthatatlan, ha a gyermeknek nem egy, hanem több apja vagy anyja van, állandó változás van, a szülei vállnak, ez stresszfaktor. A statisztika azt mutatja, hogy egy ilyen csonkacsalád magában hordja a különféle pszichológiai problémák, bűnözés és függőségek kialakulásának kockázatát.

De hogy személyes szintre levigyem: nem hiszem, hogy egy ember nem tud monogám lenni. Akkor ez azt jelenti, hogy nem szeret, vagy nem szeret eléggé. A hűség, a kitartás döntés és jellemerő kérdése, nem irreális elvárás. Egy nem könnyű munka, de meghozza a gyümölcsét, amiért szerintem érdemes élni. Az egy másik kérdés, hogy rengeteg az önreflexió nélküli, döntésképtelen és jellemtelen ember. Ez nem sértés akar lenni, hanem azt értem az alatt, hogy nagyon sokan rosszul gondolkodnak, és felesleges problémákat gyártanak. Mondok példákat: semmiségeken összeveszni, mert a másik mond sérti az Egóját, nőknél olyan férfiba szeretni bele és ragaszkodni hozzá, aki életképtelen vagy kurvára nem érdekli, lenézi (majd megváltoztatom mentalitás), vagy férfiaknál, hogy nem hallgatjuk a nőt, s próbáljuk az érzéseit megérteni, hanem egyből megmondjuk a tutit. Vagy épp a nőknél van olyan, hogy nem engedik a férfit férfinak lenni, és szinte éreztetik vele, hogy felesleges (pl.: ne fizess az első randin, fizessünk felesbe; ne engedj előre stb.) és persze a játszmázás (Eric Berne könyveiben érdemes elmerülni). Ehhez megfelelő mentalitás, önismeret és munka kell.

Régen adott volt a vallási keret és az erős kulturális norma, amelyek enélkül is összetartották a családokat, ma már. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a koncepció rossz, vagy hogy felül kell vizsgálni, hanem, hogy többet kell dolgoznunk rajta és magunkon.