Miért mindenképpen kizáró ok a gyerekes férfi?

Nalam kizaro ok, ha egy nonek gyereke van. Hogy miert?

1.) Nem aldozok mas gyerekere eroforrast(penz, ido)

2.) Nem akarom nevelni mas gyereket, mert ugy sem fogadna el, csak a fejemhez vagna, hogy ne szoljak bele az eletebe, mert nem vagyok az apja, es igaza is lenne.

3.) A nonek a gyerek mindig is prioritas lesz, ha meg nem akkor a gyerek frusztralt. Nehez ebbol jol kijonni.

Persze 1-2 gyors menetre okes egy anyuka, de hosszutavra meg erzelmekre meg egyuttelesre ki van csukva.

Nálam azért, mert nem szeretnék olyan férfival lenni, aki sose tudja örökre megszakítani a kapcsolatot az exével.

Lehet önzőség, de azt szeretném, ha csak a közös gyerekeink legyen, ne kelljen osztozni az apukán.

Meg persze a gyerektartásnak se örülnék, közös kasszán én nem érezném fernek, hogy úgymond én is fizetem az exétől született gyerek eltartását.

Részemről kizáró ok, mert

1. fiatal vagyok, a korosztályomban bőven van gyermektelen férfi, ezért el sem kell gondolkodnom azon, hogy megalkudjak.

2. Eleve nem akarok gyereket. Ebből következik, hogy másét sem szeretném nevelni.

3. Ha mégis akarnék, olyan emberrel szeretnék, akinek nincs másik családja, hanem én és a közös gyerekünk az első. Én moziakcsaládban nőttem fel, szeretném elkerülni, hogy bármilyen formában még egybe belekerüljek.

4. Ha normálisan váltak el, és normális viszonyban maradtak az exfeleséggel, akkor nincs gond, de ha mégsem, akkor nem szeretnék egy szipirtyót a nyakamba, aki a párom gyerekét (vagy tán a páromat) ellenem uszítja.

Ha egyedülálló anyuka lennék, akkor valószínűleg másként gondolkodnék. Akkor is, ha idősebb lennék, és a potenciális partneremnek már felnőtt vagy majdnem felnőtt gyerekei lennének, akiknek már nem pótanya lennék, meg nem kellene őket nevelni, hanem meglehetnénk haveri szinten. De a korosztályomban maximum kisgyerekes apukák vannak... Én pedig nem erre vágyom.

Én most jutottam el abba a korba, hogy reálisan, aki érdeklődbe irántam, és korban hozzám illik, esélyes, hogy van gyereke, és most már nem gondolom kizáró oknak. A '20-AS éveimben kizáró ok volt a gyerek, és ha most is választanom kellene két hasonló férfi közül, valószínűleg a gyerektelent választanám. Indokok:

1. nagyon béna vagyok a gyerekekkel, nem jön belőlem természetesen ez a pátyolgatós meg gyerekekkel bratyizós "fíling", nem is érzem anyának alkalmasnak magam... és azért, ha nem csak szabadidőpartnernek vagyok ott, előbb-utóbb azért ilyesmi szerepet is kell vállalnom (ha nem pótanyu-szerepet, akkor is kapcsolatot kell tartanom vele)

2. a legtöbb esetben a gyerekkel együtt jár egy ex is, és hát... elég csak megnézni a gyk-ban a "második feleség vagyok / elvált férfi új nője vagyok" kérdéseket. Sajnos az emberek többsége vagy nem tud kulturáltan válni, vagy azt nem tudja, hogy kezelje egészségesen a gyerekét váláskor...

folyamatosan azt látom neten is meg a környezetemben is, hogy az új nő vagy az új férfi kb. a csicska meg a bokszzsák, akinek alkalmazkodnia kell mindenhez...

teljesség igénye nélkül, amiket látok:

- sok apuci úgy kompenzálja a gyereknek, ha nem ő neveli, és nem tölt vele annyi időt, hogy mocsok módon elkényezteti és pénzeli... itt most nem arról beszélek, hogy kenyéren-vízen kellene tartani a gyereket, és azt becsülöm, ha vki hajt azért, hogy a gyerekének jó legyen az élete, és élményekben gazdag, de van egy határ azért. Az nem oké, ha a gyerek egy elkényeztetett bunkó kis görcs lesz, aki mindenkit ugráltat, mindenkinek beszól, toporzékol, hisztizik, kiköveteli a márkás dolgokat... apu meg hagyja, mert "jaj, szegénykém annyit szenvedett a válás miatt", meg "nem tudnám elviselni, ha megharagudna rám a kiskópém/kishercegnőm"... sokszor ugye a gyerekek az új nőn vezetik le a feszkót, vele mocskoskodnak, és apu nem nevelné meg őket... nem egy olyat láttam, hogy a gyerek a terhes új feleség hasát rugdosta, basszus, és apu nem szólt semmit, max. madárkahangon, hogy "kicsim, ne...". Vagy hogy az új nő karácsonyra kapja a cipőtalpízű kínais bonbont, a gyerek meg az aktuális Playstationt Gucci táskával.

- nem akarok belekerülni egy játszmázó exek harcába, ahol a gyereket használják fel arra, hogy betegyenek a másiknak. Ezt mindig az új fél szívja meg. A gyerek az új nő/férfi ellen nevelve, ex mindig direkt a lehető "legjobb" pillanatban passzolja le a gyereket... hát, ha lehet, én szeretném azt kikerülni, hogy az egy éve szervezett és halasztgatott wellnesshétvégét már megint le kell mondani, mert az ex kitalálta, hogy ő a Balatonra akar menni a "csajokkal", apu meg nem hajlandó neki azt mondani, hogy nem, mert akkor be lesz mesélve a kölöknek, hogy apu egy szararc, aki nem akar vele időt tölteni

- sajnos sokszor az új nő bekerül abba a csapdába, hogy "a gyereket nem nevelheted, mert nem te vagy az anyja, de a gyereknek a popóját is nyald ki, mert amúgy is miért kezdtél gyerekes férfival, ha nem vagy hajlandó neki sütni-főzni-takarítani stb."

1. Nem szeretem a gyerekeket, nem értek hozzájuk, idegesítenek, egyszerűen nem tudnám szeretni, meg pótmamát játszani ha itt van, képtelen vagyok rá.

2. Sosem lehetnék az első a férfi számára, nem is szeretnék. Természetes, hogy egy szülő a gyerekét mindennél jobban szereti, de én nem tudnék olyan kapcsolatban lenni, amiben nem én vagyok az elsődleges prioritás a párom szemében.

Meg persze az is belejátszik, hogy ha egy korosztályombeli (értsd 20onéves) pasinak gyereke van, az nagyon felelőtlen jellemre utal.