Szerintetek egy átlag ferfi bele menne egy olyan kapcsolatba, hogy nem költözünk össze? (Gyerek nincs tervben)

Úgy értettem, hogy a házasság utáni együttlakás tradicionális, de lassan elavult lesz.

20-as, ez olyan embereknek jó akik nem hajlandók engedni, kompromisszumkészségük a nullához közelít és a másik fél szokásai, egyénisége hidegen hagyja csak a felszínt kapargatja. Eleve minek két külön lakás? Egyiket kiadja pénzért ha már felesleg és passzív jövedelem. De ezt nem mindenki teheti meg. Én a monogámiában, kompromisszumokban és megismerésben hiszek.

Ennyi erővel meg se kell ismerni, kit érdekel milyen ember csak legyen, úgyse tudná elviselni a szokásait. De akkor minek van vele?

Oké, akkor fordítsuk meg:mi van, ha pont azért szakítanak, mert össze költözés után olyan "jól" megismerték egymást? Mellesleg még az össze költözés előtt kellene alaposan megismerni a másikat, nem pedig utána... Ez a felszínt kapargatjuk csak, ha nem költöztek össze felvetéshez pedig annyit, hogy a legtöbb ember saját magát sem ismeri igazán. A valódi személyiség sztem csak vészhelyzetben vagy sokkolóan váratlan szituációkban mutatkozik meg(autóbaleset, más életét kell menteni, vagy a sajátot, vagy választani kell valami életbevágó helyzetben) ilyen szituk viszont ritkán történnek meg. Szóval gondolhatod te, hogy teljesen mélységében ismered a másik személyiségét, de amíg nem kerültök ilyen helyzetbe/nem látod, mit tesz ilyen helyzetben, addig bizony nem ismered a másikat.De mindenki magából indul ki persze, sztem kár ezen vitatkozni, kinek így jó, kinek úgy, ez személyiségtől függ.

Sokan élnek így 35 éves kor felett.