Egy kicsit átlag alatti, vagy átlagos kapcsolatban élő negyvenes nő vagyok. Van egy fiatalkori udvarlómbtalán így mondhatom. Kapcsolatban élek, van gyerekünk is a párommal. Viszont a fiatalkori udvarlómba attól félek beleszeretek. Mit tudok tenni?

Lehet rosszul fejeztem ki magam. Udvarol, dícsérel, kedveskedik. Ennyi. Nem tesz ajánlatokat, nem csábítgat az ágyába, ellenkezőleg. Segít a párkapcsolatban, ha néha gondom van. Nem tolakodik, de ha tanácsot kérek akkor segít. Nincs köztünk szex. Ő volt szerelmes belém. Ami igaz, hogy rajtam van kb plusz15 kiló, ő meg sportol. Udvarlás az amikor négyesben elmegyünk valahova, poénkodik, hogy lecseréli a feleségét rám. Meg hasonlók. Szexuális vágyaim is vannak vele kapcsolatban, de nem akarom. Érzelmeim lesznek irányában, és ez ellen akarok tenni valamit. Azért gond, mert semmi különöset nem tesz, mint az elmúlt 20 évben. Ez a furcsa.

Igen valami hasonló lehet szerintem is. De attól még kialakulhat szerelem. Megbolondulok attól a gondolattól, hogy csak rajtam múlt a kapcsolat. Nehéz elmagyarázni, hogy jobban tudok rá számítani mint a páromra. Amellett nem hanyagolja el a családját, és nem a velük töltött ideje kevesebb. Pl. Legutoljára az orvoshoz nem a párom vitt el, mert valami dolga volt, hanem Ő. Mielőtt még leírja valaki, nem vagyok anyagias, nem a jobb “élet” ami vonz. Meg túllèptem azon, hogy zavarjon a párom magassága. A párom állandóan emlékeztet arra a 15 kilóra ami feljött, a másik szerint meg jól is áll rajtam. Mindkettő családban van gyerek, ezért kell valami megoldást talàlni.

Nem a szamárhoz mentem hozzá, csak akkor Vele tudtam elképzelni a boldogságot, a szerelmet. De szerintem ez így természetes. Szerelmesek vagyunk, nem az emberi jellemvonásokba szeretünk bele, hanem a kinézetbe, a hozzánk való viselkedésbe. De senki nem tudja, hogy milyenek leszünk 10-20 év múlva. És nem rossz otthon a kapcsolatom, nem iszik a párom, meg is élünk. Csak, nincs csak. Nem is tudom megfogalmazni amit akarok mondani. Apróságok, de mègsem. Az utolsó orvosos sztori is szégyen. Mást kell megkérnem, hogy elvigyen, mert a párom nem ér rá. Az Ő felesége megkapja azt s törődést, azt a segítséget ami egy nőnek fontos. Nem elsődleges szempont a szex, de Mi igen ritkán szeretkezünk. A néha elejtett szavaikból kiindulva, Ők sokszor. Apró segítségek. Ez hosszú lista, mert valljuk be jólesik ha a napi munkában otthon besegít a párunk. Ha nem így van, akkor csak Én szeretem, de otthon senki nem segít. Mondom mindezt úgy, hogy tudom százszor rosszabb helyzetben élnek nők. Azt is tudom, hogy ez nem egy mindent elsöprő szerelem, hanem a hála , barátság, szeretet, vágyakozás, tisztelet valami keveréke. Amíg tudom addig akarom ezt az érzést elfojtani, megelőzni?. Ha szerelmes valaki akkor nagy gond van, rengeteg rosszul döntő embert olvastam ezen az oldalon. Nem akarok két családot tönkretenni, és tudom, hogy az én párom főnyeremèny lenne sok nőnek. Értelmes ötletek? Távol tartsam magamtól? Családok távolodjanak el? Ha van ötlet, egy lehetséges kivitelezést is írnátok. Köszönöm