Úgy érzem valami hiányzik az életemből, 25 vagyok. Szakítsak?

4 éve van barátom, úgy érzem soha nem lesz családom. Nem arra haladunk. Nem vagyok eljegyezve sem. Minden barátnőmnek már családja van. Lassan én is szeretnék anya lenni. Nincs lakásom sem, mármint saját. A párom 30. Félek ha szét mennénk el szaladnak velem egyedül az évek és vénlány maradok. Rettegek az idősebb kortól. Úgy gondolom aki 30 éves koráig nem ér el dolgokat, főleg a családon belül. Utána minimális az esélye. Most járok még csak egyetemre mivel buta voltam, csak szakmát szereztem. A párommal nincs bajom, csak nem tudom mi tart ennyi ideig, mindig mondja egyszer elvesz stb milyen lagzink lesz, mert ő nem elégszik meg rossz lagzival. Esküvőkre sokat jár dolgozni, tudja milyet nem akar stb. Én meg úgy érzem elmegy felettem az életem. Valaki érzett már így? Valami segít ebből tovább lendül i?