Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy kerestek társat, ha van egy hatalmas, szokatlan, elrettentő “problémátok”, nehézségetek, ami elsőre nem látszik?
Ilyenekre gondolok, mint pl idős rokonaim pelenkázom tisztességből, vagy mondjuk aidses vagyok, sérült gyereket nevelek, transzszexuális vagyok, szélsőséges vallási irányzatban hiszek, durva váratlan perverzióm van, mikropéniszem van, hatalmas 20 milliós hitelem van(és nincs cserébe semmim), börtönben ültem, 6 gyerekem van, csak 8 általános végzettségem van, pszichiátriai betegségem van.. szóval olyan, ami az életed része,
Ezek olyanok, amik nem fognak változni jódarabig és sok negatív dolog jár vele, de elsőre egyik sem látszik rajtad.. a párodnak együtt kell élnie vele, nagyon megnehezíti az életed, sok időt vesz el, tudod, hogy ez hatalmas negatívum rengeteg embernél..
Hogyan ismerkedsz, hogyan kellene ismerkedni ezekkel közül bármelyikkel? Nyilván nem jársz ilyen feliratú pólóban és ezeknél te “több” vagy sokkal, nem kellene az első infók közt lennie neten az adatlapodon sem, de azért az első találkozó előtt illene közölni.. hogy kellene ismerkedni ilyenekkel? Nincs olyan, hogy hitelesek társkeresője meg ilyesmi, tehát ezeknek nincs fix közössége, ahol lehetne ismerkedni.
Egyszerűen már az első randin elmesélem a dolgot (nemi betegség), a legelején. Nagyon nagy kitárulkozásnak tűnhet, de ez csak így működik szerintem.
Ha valaki ezek után nem kíváncsi rám, minden joga megvan hozzá.
Köszi az utolsó két választ.
Utolsó előtti, én is így éreztem az első 7 évben, még most is néha meggondolom magam, de minél többet tudok meg az ismerőseimről, úgy érzem nem "jobbak" nálam, nem vagyok rosszabb, egyszerűen az én dolgom máshogy van hatással az életemre, mint az ő dolgaik. Nem tudom tönkretenni ezzel más életét, mert egyrészt más életében is vannak hasonló dolgok, az nem egy tökéletes makuláltaln nehézségmentes élet, másrészt meg vagyok annyira fontos magamnak, hogy egy idő után a saját igényeim is előtérbe kerültek és a legfontosabb, hogy rájöttem nem vagyok Isten, nem tudom eldönteni, hogy kinek mi mennyire hasznos vagy haszontalan az életében, nincs hozzá jogom és rálátásom. Én is több lettem sok értelemben a gyerekemnek és a helyzetemnek köszönhetően(más oldalakról persze leterheltebb vagyok), és nem tudom ezeknek a hasznosságát megítélni(korábban csúfolódó, kirekesztő voltam és mindenki átlépett rajtam, a helyzetnek köszönhetően képes vagyok kiállni magamért)
Párszor már próbáltam ezt a dolgot felhozni, de azt se nézik ki belőlem, hogy gyerekem van, azt hiszik gimnazista vagyok sokszor, nem hogy nehezebb gyerekem, akinek az állapotáról annyit tudnak, hogy hallottam már valahol és vagy túl rosszat gondolnak, vagy nem elég nehézséget, és meglepődés után nagyon sok kellemetlen beszélgetés után köszönünk el.
Nehéz és hiányzik már nagyon az összhang érzése..
"akinek nem evidens, hogy a felnőtt emberek majdnem mindegyikének(kivéve pár húsz év körülit, akik itt írnak) gyerekei vannak, őket pedig magától értetődően elfogadjuk, az ne írjon már.."
Ez nem igaz. 33 vagyok, nincs gyerekem, van legalább húsz ismerősöm, aki 30 feletti és nincs gyereke. Nem mindenki akar, nem mindenkinek van.
Oké, ismerj jobban engem.
Talán a természeteddel, a személyiségeddel van a probléma.
Off, de nem te vagy, akinek ovis az autista gyereke, de csak két órát viheti be, ezért nem tud munkát vállalni és ezért otthagyta a férje? Bocs, ha nem, de van egy visszatérő anyuka a Gyerekvállalás topicban ezzel a háttérrel.
Én 40 évesen, két gyerekkel, 20 év házasság és fél év önsirató depresszió után tök egyedül segítség nélkül maradva, igen messze a szupernő ideáltól és elég tropa egészséggel konkrétan egy nap társkereséssel találtam új párt. Persze nem a hátrányaimmal kezdtem az első randin, akkor még nem is hittem az egészben, de azok is elég hamar szóba kerültek. Okos, önálló, sokkal jobban megtalálja a hangot a gyerekekkel, mint az apjuk... és még szépnek is tart, szóval lassan fél éve szerelmes vagyok. Úgyhogy soha ne mondd, hogy soha :) Sokáig aggodalmaskodtam, nem teszem-e tönkre az életét, de nagyfiú, el tudja dönteni, mi fér bele, én meg őszinte voltam.
Próbáltam már közölni pont nem rég egy emberrel, hogy problémás vagyok. És akkor jött a "Jaaaajjjj dehogy is, te biztosan neeem".
Na most akkor mivan.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!