Nők és férfiak miért tagadják, hogy fogyasztási cikként kezelik egymást?

Fejlődés van. És abba beletartozik, h előző fejlődésünket szolgáló és tükröt mutató rossz döntésüket felülirjuk. Kinek sok ilyen rossz döntés kell, kinek kevesebb. A szám lényegtelen. A fejlődés a lényeg. Illetve van mikor mi döntünk rosszul a szakítás mellett, nos ez is tanulópénz.

Nincsdnek véletlenek. Kinek rossz, kinek jó döntése egy szakítás. De a fejlődés benne van, és ez a lényeg.

Folyt. köv. : Egy szakításnál az is sérül, aki kezdeményezte. Nen tudhatja, h valóban jó döntést hozott-e. De a fejlődés benne van, bárhogy is dönt. Feltéve, ha figyel. Feltéve, ha van érzelmi intelligenciája. Ami nem csak másra irányul, hanem magára is. Egyensúly itt is. Mit okozok másnak, mit magamnak. Figyelem, szeretet. Magam felé és a másik felé.

Figyasztási cikk?? Nos, lehet. De, itt is csak azért, h ne ragdj be. Tanulj. Fejlődj. Tokeketesedj. Mint, a fogyasztási cikkek, igen.

Az elavult megy a kukába. Fejlődés van. Ember, tárgy, mindegy.

És ez így jó.

Lehet bkinek óriási fájdalmat okozol egy szakitassal. De ez a fájdalom olyan energiájat szabadít fel, amit ő elkepzelni sem tudott.Te csak eszköz leszel az ő fejlődéséhez (feltéve, ha nem az önsajnálat és a másra-rád mutogatás nem lesz az örök adu ásza). Ha ezt megéli, hasznosítja, utána te egy porszem leszel a szemében, egy pici köszönömöt mond magában, amit te sohasem figdz meghallani, de ő innentől több lesz, és sohasem állna veled szóba, de ezt sem fogod megtudni, ez az ő fejlődése.

Ez így van jól. Mindenki fejlődik, ha akar, ha megérti mi miért történik.

Te konkrétan belelátsz a kapcsolatukba, vagy mi alapján ítélkezel? Kitalált problémával magyarázkodnak, vagy valós?

Az adott helyzetben miből gondolod, hogy nem a szakítás a megoldás? Vagy netán előbb ismerni kéne a helyzetet, s utána véleményezni.

A kérdésed buta általánosításnak néz ki, nem igazán lehet véleményt formálni, amíg nem tudjuk legalább, hogy mi volt a probléma a kapcsolatban.