Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Évek óta szerelmes vagyok a párom barátjába és nem tudom kiverni a fejemből. Mit csináljak?
Szeretem a barátom akivel már több mint 3 éve együtt vagyunk, nem tudom elképzelni, hogy ne vele legyek a továbbiakban, azonban már 2 éve nagyon tetszik az egyik barátja is. Körülbelül két éve a személyisége kezdett el tetszeni, mindig udvarias volt velem, hamarabb átadja a pulcsiját ha fázom mint például a barátom. Mostanra ez odáig fajult, hogy lassan mi többet beszélgetünk mint a párom és ő. Társaságban mindig rám néz ahogy kimond egy poént, hogy nevetek-e rajta, azonnal segít bármi gondom van. Fogalmam sincs, hogy tetszem-e igazán neki, de a női megérzésem azt súgja igen, de nyilván érthető okokból nem lép semmit. Évek óta nem volt barátnője és már vagy 5 éve nem is szexelt senkivel, én kezdeményezni sem láttam soha nőnél, pedig sok közös programunk volt már.
Az elmúlt időszakban már odáig jutottam, hogy nem csak a belső értékei tetszenek, hanem le is feküdnék vele. Rengetegszer fantáziáltam már róla, hogy hogyan.... meg. Borzalmasan érzem magam emiatt, hiszen ott van a párom akivel emellett szeretjük egymást.
Szerintetek lehet ebben olyan, hogy sajnálom hogy egy ilyen kedves, humoros férfinak évek óta nincs senkije? Mit csináljak, hogy el tudjam engedni ezeket a gondolatokat? (próbáltam már egy időben minden közös programot lemondani, de csak jobban hiányzott) Ha valaki volt már hasonló helyzetben elmondaná, hogy mi történt?
Külsőleg a párom jobban néz ki, tehát nem ilyenről van szó. A belső értékei viszont "megszépítették" ezért tartok ott, hogy szexelnék is vele.
Ez szerelem. Vagy hagyod elmúlni, ami lassan megy (pláne ha találkozgattok is néha), vagy szembemész a józan ésszel, és beszélsz erről a pároddal. Semmiképp se csald meg a párodat a barátjával, mert abból te jössz ki a legrosszabbul.
A második opció nagyon kemény, de gondlj bele, hogy mindannyiótoknak csak ez az egy élete van, és a fiatalság nagyon gyorsan elpörög...
Nehéz helyzetben vagy, amit csak te tudsz megoldani.
Remélem, segítettem :)
(de komolyan, nagyon jól tudom, min mész át. Lépned kell, vagy hagynod...)
Én hagytam elmúlni. Totál ambivalens érzés a mai napig, pedig már az akkori kapcsolatomnak is vége. Néha úgy érzem, jól döntöttem, mert a párommal együtt tudtunk lenni még évekig. Ugyanakkor sokszor azon kapom magam, hogy eszembe jut, mi lett volna, ha másképp döntök. Lehet, az a "másik" kapcsolat még ma is tartana...
Nehéz ezt így utólag is megfogalmazni, pláne ha csak feltevésekre alapozunk (mert ugye másunk nincs). Inkább érzem jó döntésnek, hogy kilábaltam az ad-hoc szerelemből, mert így egy kerek, egész kapcsolat van mögöttem. De mindig ott motoszkál a gondolat... Valójában szerintem lehetetlen jól dönteni. És minden helyzet más.
Az a pali saját szegénységi bizonyítványa, hogyha egy ilyen miatt az egész női nemet meggyűlöli:D
Nehogymar ennyire óvatoskodni kelljen, hogy nehogy még egy nőgyűlölővel több legyen a világon:D
Komolyan beszélj már kérlek. Persze, hogy gyakrabban találkozol a nőgyűlölővel, mert a nők azt jobban szeretik használni + a libsik is nemtől függetlenül.
Ha már valakit sok férfi átvert, sokszor felültették, akár férfiak miatt kicsúszott a gyerekvállalásból, miért ne utálhatná a férfiakat?
Ugyanolyan okokból lesz valaki férfigyűlölő, mint nőgyűlölő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!