Lányok, egy férfi kedvességét, figyelmességét könnyű félreérteni?

Röviden megfogalmazva szerintem ott a határ ebben, amit párkapcsolatban sem éreznél soknak egy harmadikkal szemben. Legalábbis én ott húzom meg a határt, hogy csak azt teszem, amit a párom előtt sem szégyellenék tenni és nem értené félre.

Sajnos ezt amúgy fordítva számtalanszor tapasztaltam. Nagyon sok férfi értette félre a kedvességem és sokan kérték ki maguknak, mikor a vélt közeledésem után nem mentem velük randira. Sok esetben amúgy kikerülhetetlen a dolog, sokan annyira elkeseredettek, hogy egy köszönést is felhívásnak éreznek keringőre.

Nálam ott a határ egyébként, hogy például az érintések nem nagyon férnek bele. Igazából a meghívások sem nagyon. Nyilván munkahelyen egy közös ebéddel semmi baj nincs, de őszintén szólva furcsán veszi ki a szemembem magát, ha rendszeresen ülök be esténként egy ellenkező neművel. Ugyanígy vagyok a bókokkal is. Szeretem elismerni az illető teljesítményét, de nem szoktam túl sok megjegyzést tenni arra vonatkozóan, hogy vonzó a külseje vagy hasonlók. A párommal szemben illetlennek is tartom már. Segíteni szívesen segítek, de csak akkor, ha semmi más dolgom nincs és akkor sem olyan dolgokban, ami úgy gondolom, nem tartozik rám. Például szívesen segítek munkában, illetve egy időben korrepetáltam is másokat baráti alapon, de nem érzem úgy, hogy valakinek a magánéleti dolgait nekem kellene megfejtenem. Ilyen túl személyes dolgokba csak a barátaimmal megyek bele, de róluk tudom, hogy nem értik félre és van már annyi idős a kapcsolatunk, hogy simán elmondjuk egymásnak az életünk apróságait is.

Magam példájával élek (én vagyok a nő). Én amit félreértettem:

- bókolt

- közös programokat szervezett

- napi szinten keresett, érdeklődött, rengeteget beszélgettünk

- féltékenykedett

- ha megemlítettem, hogy szívesen elmennék valahova, felvetette, hogy jönne ő is

- olyan kijelentéseket tett, amik félreérthetőek (pl: ha ott lennék veled...)

És ezek után közölte, hogy ő csak barátkozik.

Szerintem oda-vissza a titok nyitja, hogy ismerni kell a másikat, hogyan szokott viszonyulni az emberekhez. Mennyire közvetlen vagy sem.

Saját példa: Ha tetszik egy férfi, akkor, hiába vagyok alapjáraton közvetlen természet, elkezdek vele szemben távolságot tartani.

Ha úgy gondolom, hogy kölcsönös, akkor pedig a természetes közvetlenségem átmegy kicsit görcsösségbe, hogy biztos tetszek neki, ami eröltetetté, esetlenné teszi az egészet.

#8 vagyok még mindig

Van ismerősöm, akitől a becézést, az ölelést, a puszit...sem veszem semmi komolynak, hisz tudom, hogy ő ilyen.

Viszont van akinél enyhe túlzással, már egy ruha dícsérete is elgondolkodtatna.