Fiatal vagyok, mégis magányos. Kezdem elveszettnek érezni magam a világban. Mit tegyek?

Elegem van abból,hogy minden tini a pasikról,csajokról beszél meg a szexről.Jó,én is gondolok pasikra,meg a szexre (szűz vagyok),de más dolgok is érdekelnek.

Nem akarok mindenáron bepasizni és dugni.Nem járok diszkókba,bulikba,mert úgysem érezném jól magam...Szeretnék menni bulizni,de olyan társasággal akikkel tényleg jól érzem magam,de akik manapság bulizni mennek a környékünkön azokkal nem jönnék ki úgyse...

Nem értem miért kell 15-16évesen füvezni,cigizni,piálni ész nélkül.

Én nem cigizem,füvezek és egyéb droggal sem élek,alkoholt ritkán iszok,akkor is a szüleim tudják (főleg családi eseményeken iszok).

Nem értem miért csodálkoznak azon,hogy még nem volt pasim,szerintem ez tök normális dolog,majd ha 25-ön felül is ez lesz a helyzet megértem,hogy csodálkoznak,na de most?

Egyik barátnőm is mondta,hogy valamelyik nap elmegyünk és nézünk nekem egy jó pasit.De könyörgöm,nekem nem kell segítség,magamtól is tudok szemezgetni,beszélni fiúval.Különben is a szerinte jó pasi és a szerintem jó pasi ég és föld.

Én komolykapcsolatra vágyom.Persze,ezt ne úgy értsétek,hogy megismerek valakit és akkor ő legyen a férjem,a gyerekeim apja.Hanem több hónaposra,1-2 évesre gondolok.De ez ilyen korban nehéz.

Én nem olyan pasira vágyok aki annak ellenére,hogy itt vagyok neki még diszkókba sztriptíz showt néz és minden csajjal táncol,meg csajozik,miközben én is ott lennék neki.Persze a diszkós p*csákat könnyebb megszerezni egy menetre,én nem ilyen vagyok.Nekem fontos,hogy kivel fekszem le és mennyi idő után...

Egyre reménytelenebbnek érzem a helyzetemet.Barátaim se sokan vannak...de sajnos ez így is lesz.

Most az elmúlt hónapokban megismertem jónéhány fiút,főleg korunkbelieket egyik barátnőm révén...De náluk is a cigi,pia,fű,bulik,részegség játszik meg hogy jól nézzen ki a csaj.Nekem ilyen nem kell,még barátnak se lenne jó,nem hogy szerelmemnek...

Teljesen kétségbe vagyok esve,belefáradtam ebbe az egészbe és úgy érzem megőrülök.

Változni nem tudnék,mert utálom a cigit és a drogokat sem próbálnám ki.

Én normális életre vágyom,sok baráttal,de nem ilyenekkel.

úgy érzem reménytelen.

Azt sem tudom miért írtam ezt le,talán mert jól esik,hogy kiönthetem a szívem itt és senki nem fog kiröhögni (vagy ha mégis valószínűleg nem ismerem...ezeket még a barátaimnak sem tudom elmondani,mert ők boldogok...de én most nagyon nem vagyok az).

Ti mit gondoltok erről?

15/L

Ui.:Bocsi,ha hosszú lett.Kérlek,csak normális válaszokat írjatok!