Néhány hónapja együtt vagyok egy férfival, akinek van egy 12 éves Down-os kislánya. Mit tegyek?

8-as, nem intézetbe akarta dugni, hanem bentlakásos iskolába, ahonnan hétvégente, ünnepnapokon és szünetekben hazavitték volna. Gondolom most hogy tönkrement a házasság, az anyuka félig megkattant, egészséges testvérek nem születtek, a pasim lelke jól össze lett törve, sokkal-sokkal jobb neki és a társadalomnak is. Gondolkodj már el azon, hogy nem csak a fogyatékosoknak vannak jogaik. Nem lemondani akart róla az apja, hanem úgy megoldani a helyzetüket, hogy az állapota ellenére a szülők dolgozhassanak, vállalhassanak egészséges testvért. Most ez jobb?

Egyébként rendkívüli felelőtlenségnek tartom ezt a "több szeretetet adnak mint az egészségesek" kampányt. Inkább arra kellene edukálni az embereket hogy hogyan lehet ilyen emberkékkel bánni, ha kontaktusba kerülnek velük. Mert speciális tudás kell hozzájuk. Én vártam egy mosolygós kisangyalt, aki egy kicsit egyszerűbb, mint egy átlag 12 éves, erre kaptam egy flegma, morgós, követelőző és fizikailag is durva szellemi fogyatékost. Szóval jó lenne nem manipulálni az embereket, hanem a valóságot megmutatni.

Köszönöm a válaszokat és köszönöm, hogy a többség nem ítélt el. Én szeretem a páromat és nagyon sajnálom, hogy egy olyan jó, szorgalmas, tiszta ember mint ő ilyen helyzetbe került. Nagyon szeretnék vele maradni, úgyhogy még meggondolom mi legyen.