Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek? Elmondanátok vagy inkább nem?
Elnézést ha kicsit hosszú lesz, köszönöm ha elolvassátok és válaszoltok!
Sokat gondolkodtam hogy ide vagy a Tinédzser kapcsolatok közé írjam a kérdést, de inkább ide írom, mert egyrészt ugye amikor ez történt akkor még tinédzserek voltunk, de most már felnőttek, másrészt jobban érdekelne felnőttek komoly véleménye.
Nos, elég fura dologról lenne szó, ami még általános iskola 8. osztályában történt, kereken 10 évvel ezelőtt. Akkor voltam először szerelmes, egy évvel fiatalabb lányba (ő 7-es volt, 13 éves, én 8-os, 14 éves). Történt hogy véletlenül megtaláltam a telefonszámát az egyik padban (halál komolyan megtörtént, hatalmas ajándék volt a sorstól), és írtam neki egy üzenetet, majd beszéltünk is, meg csináltam e-mailt és ott folytattuk. Viszont fontos, hogy nem mondtam el ki vagyok, csak azt hogy egy suliba járunk. Légyszi ne kövezzetek meg ezért: tudom hogy nagyon gáz ez, de még gyerek voltam, ráadásul az első szerelmem volt, talán érthető hogy kicsit ráparáztam meg nem tudtam hogy illik, nyilván ma már nem tennék ilyet de akkor jó ötletnek tűnt. Szóval hiába kérte nem mondtam el ki vagyok, amit ugye bánok, de így nem is tudta meg és utána nem lett belőle semmi, másik városban mentünk gimibe és nem beszéltünk többet.
Viszont mostanság megint eszembe jutott, és így felnőttként bánt hogy így "szórakoztam" vele (pedig komolyan beleszerettem, csak ugye egy balfék voltam), és arra gondoltam talán így 10 év után megérdemelné hogy megtudja hogy én voltam.
Kérdésem: ti megírnátok neki? Vagy ennyi idő után már lényegtelen és felesleges?
Köszönöm a tanácsokat! :)
24F
válasza:Én már semmiképp, régen volt és ő is ugyanúgy gyerek volt. Igaz akár eltudom képzelni "vicces" sztoriként (attól függ ő hogy élte meg) ha jóban lennétek, de így 10 év után ezt csak odadobni neki több mint felesleges.
A te döntésed ha mégis elakarod mondani, de akkor már semmiképp sem írásban, az megint nagyon gagyi. Legalább egy jó hangulatú találkára hívd el és majd ott valamikor elmondhatod, úgy azért értelmesebb, de ismét, én ezt már nem erőltetném.
válasza:Könnyű elképzelni, hogy neki már van fiúja, alighanem megváltozott a telefonszáma is, de lehet, hogy egyik sem.
Én felhívnám, felfedném magam és megkérdezném, hogy akarna-e egy találkozást.
A válaszába belenyugodnék és tovább nem erőltetnék semmi vele kapcsolatban.
válasza:Nézd, szerintem ez még valamilyen szinten aranyos is. 14 évesen még nagyon kisgyerekek voltatok. Igaz szerelem neten ki sem alakulhatott, hisz nem ismertétek egymást úgy meg annyira.
Viszont én a helyedben felkeresném, elmesélném neki, hisz vesztenivalód kb semmi. Emiatt nem hiszem, hogy haragudna.
válasza: válasza: válasza: válasza:Szia, én akkor foglalkoznék ezzel ha reménykednék folytatásban...
Előtte győződj meg róla, hogy nincs e valakije..
Amúgy aranyos kis történet 😊
válasza:Azért vicces lenne,hogyha nem is az ő száma lett volna. :)
Szeretnél tőle most valamit??
Nekem úgy tűnik,de lehet benéztem. Ha igen,kezdetnek jó,ha elmondod. Gondolok arra,lesz az elején miről beszélgetnetek.
Tapasztalat ,hogyha meginog a kapcsolat szép emlèkek felidézésével kicsit javítható a helyzet.
Ha benne ez az smsezgetés szép emléket hagyott,akkor máris van egy jó pontod nála.
Lehet ,csak neked fontos emlék a dolog, ő kb nem is emlékszik rá,azt hitte szórakoznak vele...
válasza:Ez egy bájos tinédzser történet, amiből 12 egy tucat.
Ha csak úgy beállítana egy volt iskolatársam 10 év után,
hogy "én vagyok a titokzatos hódolód, aki nem mondta meg a nevét",
rávágnám: "Akkor is tudtam, megismertem a hangodat, meg sokszor kerülgettél, néztél, rájöttem, te vagy az".
Ehhez mit szólnál?:-D
De az is felmerülne, hogy már így felnőtt korban mi a célod azzal, hogy ezt a kis kamasz-epizódot fontosnak tartod megosztani velem.
Valóban előfordulhat, hogy azóta már komoly párkapcsolatban él, lehet, már gyereke van, de az is, hogy nem is él itthon.
válasza:És mi van, ha nem az ő száma lett volna, és végül mindketten ismeretlenek maradtatok volna egymás számára?
Ez is egy lehetséges csattanó lehet.
Kamaszkori, megtörtént eset. Lakótelepen laktunk, és a telefonszámok
szinte egymást után következtek, mert mindenki szinte egyszerre kapott telefont.
A nővéremet nevezzük, mondjuk Katalinnak, engem meg Ágnesnek.
Két kapuval arrébb is lakott egy testvérpár, szintén Katalin és Ágnes, ők fiatalabbak nálunk.
Csörög nálunk a telefon, felveszem: - Szervusz kislányom.
Furának tűnt a hangja, de válaszoltam: - Szia!
Erre felcsattant: - Mi az, hogy "szia"? Hogy beszélsz te?!
-Na, de apa!
-Kati mit csinál?
-Dolgozik.
-Mi az, hogy dolgozik?
-Dolgozik a hivatalban.
-Milyen hivatalban?
És akkor jöttünk rá, hogy egyetlen számot félretárcsázott, és mindketten abban a hitben voltunk jó ideig, hogy "apa-lánya" beszélgetést folytatunk.
:-D
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!