Megéri feladni magamat és mindent amit valaha szerettem, csak hogy megtartsam a szerelmemet és a tökéletes kapcsolatunkat?

Ezek a felnőtt világban minimális áldozatok szerintem. Milyen távol van a szüleidtől? Van, aki 2 évente látja az anyját mert külföldön él, mégis jó viszonyt tudnak ápolni. A kapcsolattartásnak 100 módja van, éppen csak megérinteni nem tudod őket, de akár mindennap lehet telefon, skype stb.

A barátnőiddel úgyszintén.

Nem kell félned attól, hogy állandósul, ha ő is szeretne majd elköltözni máshová és kertes házba, akkor arra fog törekedni, hogy ez összejöjjön. Gyűjteni fog stb. Ha meg látod hogy füle botját se mozdítja az előrelépés érdekében akkor ott hagyod. De így előre vetíteni, hogy ott akar majd ragadni ebben a szituációban...

Ha annyira szeretnéd, keresnéd a megoldásokat, ha meg nem akarod az egészet akkor engedd el.

Miért ő dönt a településről? Miért az ő családjához közel, miért nem a kettő között félúton?

Ha semmi beleszólásom nem lenne abba, hogy hol szeretnék élni, és mindenben a páromhoz kellene alkalmazkodnom, én sem lennék boldog.

Ez nem kompromisszum.

Kompromisszum pl az lenne, hogy ok, legyen panel, de legyen a kettőtök családja között félúton.