Elegem van a testvéreimből. Lehet valaha normális kapcsolatunk?

Ez lehet hosszú lesz egy kicsit, de próbálom a lehető legrövidebben leírni a problémámat, mert gondolom senkinek sem lenne türelme hozzá.

Tehát egy 15 éves fiú vagyok és van 3 bátyám. Sajnos nem jövünk ki túl jól. Folyamatosan, de tényleg folyamatosan engem szekálnak. Oké, hogy ez testvérek között normális valamilyen szinten, de ez azért már egy kicsit túlzás. Csak hogy pár példát mondjak.

- Idén fogom kezdeni a középiskolát (egy kéttannyelvű iskolában amúgy és nemrég tettem le egy középfokú nyelvvizsgát angolból, majd csak jövőhéten derül ki, hogy milyen lesz) és ők azzal kezdtek szekálni, hogy az osztálytársaim biztos olyan idióták lesznek mint én. Meg biztos majd lesznek olyan emberek akik betalálnak és nem fognak rólam leszállni (igen..visszahúzódó is vagyom és félénk is, nem nagyon szeretek beszélgetéseket kezdeményezni sem, max csak akkor, ha nagyon kínosnak találom a csendet)

- Nem viccelek, mindig lekövéreznek, és ez is elvette az önbizalmamat. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egyáltalán nem vagyok kövér, a többi barátom is ezt mondja. Bár van rajtam egy kis felesleg (kb 4 kg, de le fogom fogyni, 5 kg-t már így is sikerült). Általános hetedik évvégén szedtem fel pár kilót és az egyik tanárom konkrétan mondta hogy "Hát te híztál, hány kiló vagy?" A lényeg, hogy kipanaszkodtam magam emiatt és a bátyáim azóta szekálnak vele.

- Mindenért kiröhögnek. Akármit csinálok, csak szánalmasnak neveznek és röhögnek rajtam.

- Bár fiatalabbik bátyám még csak jövőre érettségizik, az idősebb bátyámék(ikrek amúgy) nemrég szerezték meg a diplomájukat és a családi vállalkozásunknál dolgoznak és mindig azzal jönnek, hogy én csak egy pondró vagyok és soha semmire nem fogom vinni az életben.

Van még több ilyen de gondolom a lényeget értitek, csak már ígyis hosszabb lett, mint terveztem. Nagyon rosszul esik, hogy így viselkednek és nem lehet velük beszélni sem, mert az a következő hogy minek nyafogok.