Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan oldhatnánk ezt meg?...

Hogyan oldhatnánk ezt meg? Semmi esély rá, hogy valaha is normális anya-lánya kapcsolat lesz köztünk?

Figyelt kérdés

Van egy autista/értelmi fogyatékos testvérem, aki miatt az anyámmal abszolút eltávolodtunk egymástól. Soha nem tudok anyukámmal elmenni bárhova, nyugodtan beszélgetni, mert hoznia kell a bátyámat is, aki ilyenkor mindig csinálja a cirkuszt. Anno amikor csináltuk a lakást, akkor is kértem, hogy jöjjön el velem bútorokat nézni, ez egy szuper program lett volna, mert ő is szereti szépíteni a saját otthonukat. De nem lett semmi belőle, mert tesóm végig hisztizett, mert anya nem vett meg neki egy mesefilmet és majdnem nekiment anyának (28 éves, 106 kg), ezért el kellett mennünk egy szupermarketbe chipset meg kólát venni, hogy lenyugodjon. A másik meg, hogy tesóm abszolút neveletlen, fellök mindenkit, 80 éveset meg 3 éveset egyaránt, az utca közepén elfingja magát meg tátott szájjal böfög, mindenki minket néz dermedten, és amikor megemlítem anyámnak, hogy miért nem szól rá, hogy ezt nem szabad, akkor azt mondja, hogy "minek szóljak, mások is ezt csinálják".


Tényleg annyira kellemetlen már ez az egész, hogy már nem is megyek el szívesen anyámmal sehova, mert ez van... Azt hittem normális lesz a kapcsolatunk, ha elköltözök otthonról, mert otthon sem kaptam semmi figyelmet, mert a bátyám produkálta állandóan magát, kisajátította anyát. Anyám se főzni, se takarítani, se semmire nem tanított engem soha, szinte a barátnőimtől és a páromtól tanultam meg mindent, meg az ő anyukája segített sokat, mert a sajátom nem ért rám... Manapság csak akkor találkozunk, ha van valami családi esemény, de hát... Nem tudom mi lesz így, majd az unokáit se fogja akkor látogatni vagy mi?


2014. szept. 22. 19:50
 1/4 anonim ***** válasza:

:(


Nem lehet azért könnyű egy autista gyerekkel... nagyon nagy törés lehet egy szülő életében... és talán soha nem fogja feldolgozni, nem tudom, belegondolni is rossz... ha belegondolok, mi lenne, ha az én gyermekem lenne autista, azt hiszem, még egyelőre számomra ismeretlen, nem túl vidám érzések kavarognak bennem...


Úgy tudom, autistával csak úgy lehet, ha következetesen egy rendszert építesz fel az életében. Ha eddig nem tanította meg, hogy ne gusztustalankodjon, valószínűleg ellenállásba ütközne, ha megpróbálná, ugyanez igaz a hisztire - feltéve ha egyáltalán van olyan szinten, hogy vevő az ilyen tanításokra... nem tudom.


Egyébként én édesanyám sem tanított meg fontos dolgokra... mert apával folyton az egymással vívott háborúikkal voltak elfoglalva...

2014. szept. 22. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 mr.megaa válasza:
100%

Elég nehéz gyerekkorod lehetett az biztos.

Anyád azért nem szól rá, mert sajnálja őt. Nem nevelte őt meg eléggé.

Fent áll annak az esélye, hogy ártani fog neki. Megbocsátani meg fog neki mindenért és amég ő ott van, ez a helyzet fenn áll. Anyád nak kell lépni.

2014. szept. 22. 20:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
Szegény, ez nagyon durva. Anyukádnak is borzasztó nehéz lehet, de való igaz, hogy nem jól oldotta meg a dolgot. Az ép gyereke ugyanúgy a gyereke, és attól, hogy te hála Istennek egészséges vagy, még szükséged lett volna a törődésére. A szülők gyakran esnek abba a hibába, hogy a "gyengébb" gyereket pátyolják, mert hogy a másik "úgyis boldogul". Szerintem nem is jutott el a tudatáig, hogy ez neked milyen törést okozott. A tesódat megnevelni már esélytelen, egyrészt a szellemi állapota miatt, másrészt a fizikai erőfölénye is veszélyes. Most sokan meg fognak kövezni, de szerintem nem lett volna szégyen segítséget kérni, szakemberekhez fordulni nevelési tanácsokért, és ha súlyos fogyatékosságról van szó, akár intézeti elhelyezést kérni (nyilván nem kell lemondani egy gyerekről azért, mert sérült, de az sem állapot, hogy a másik, ép testvér szenved maradandó károkat a beteg gyerek miatt). Szerintem a legjobb, amit tehetsz, hogy éled a saját életedet, nem számítasz a család segítségére, de nyitott maradsz arra az esetre, ha ők akarnának közeledni feléd.
2014. szept. 22. 20:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Nekem is van egy sulyos testi, illetve ertelmi fogyatekos batyam, szoval hidd el aterzem a helyzetet. De a csaladom , mindig foglalkozott velem, egyszer sem kellett a figyelmukert kuzdenem, ahogy az ocsemnek sem. Vki mindig volt a batyammal, de velunk is, bar a legtobb idot mindig egyutt toltottuk. Nem mondom , hogy nem volt nehez eletem volt, de a szuleim, nagyszuleim es a rokonaim hozzaallasa meroben megkonnyitettek mindent. Ok mindent beleadtak, hogy ne szenvedjunk hianyt semmiben, osszesegeben nekem boldog gyerekkorom volt.

Anyukadnak(mar ahogy kiveszem a szavaidbol) nincs sok segitsege. Szerintem mar belefaradhatott ebbe. Ennel szornyubb nincs is... Foleg , ha meg egy eros, kitarto tarsa sincs. Biztos veled is akarna egyutt tolteni egy kis idot, de a korulmenyek nem adottak. En amugy a helyedbe egy ket napra elhelyeznem vhova a testveremet, addig anyud is tudna pihenni es elmehetnetek vmi csajos napra kikapcsolodni. Ha tetszik neki egyszer gavonta pl., ezt megtehetnetek, mar ha nem okoz problemat. Bar az elveszett idoket nem tudja potolni, de legalabb kozelebb kerultek egymashoz .

2014. szept. 22. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!