Miért csak az érzelmileg elérhetetlen férfiakhoz vonzódom?

Saját magamnál tudom, hogy miért van így. Nem tudom, hogy "érzelmileg elérhetetlen" alatt pontosan mit értesz. Nekem az ilyen Mark Darcy típusú (nem külsőre) kicsit rideg, de nem kegyetlen férfiak a gyengéim. Én extra bújós vagyok, és nem kellett pszichológus, hogy rájöjjek, miért van ez. Apám lelépett, de ez teljesen irreleváns, akkor számítana, ha ott lett volna. Hanem anyukám, aki mindig az életem része volt, és a nővérem is kissé ridegek. Nem olyan szirupos ölelkezős emberek, mint én. Nem kezdeményeznek ölelést, vagy puszit; emlékszem, hogy anyukám régen egész testében befeszült, mikor megöleltem. (Ő magázta a saját szüleit, onnan nem kapott sok szeretetet.)

De idővel "felolvasztottam" őket, és már sokkal lazábbak mindketten. Mivel ebben nőttem fel, ebben a szerepben érzem magam otthon. Ha találkozom egy zárkózott férfival, aki nem kapott sok szeretetet, akkor ki tudom belőle udvarolni azt, hogy törődjön velem, és idővel meg fog nyílni, és meg fogja tudni élni az érzelmeit. De ha egy alapból bújós emberrel hoz össze a sors, ott megzavarodom, mert nem tudom, hogy kell viselkednem; ha az övé a "szerepem", nekem ott semmi dolgom.

Miért olyan durva, hogy valaki a másik személyiségébe szeret bele?

Még akkor is, ha a kérdezőnek és neked sem jön be, a felnőtt párkapcsolatok nem arról szólnak, hogy a legszebb ellenkező neművel kell összejönni. A testi vonzalom csak egy szükséges dolog, de nem az egyetlen, és jobb esetben nem is a legfontosabb.

13.

És ezért van az, hogy a rondáknak eleve esélytelen az egész :D

#15

Számomra ez, azt jelenti, hogy teljesen, 100%-ig az ideálodnak kell lennie, különben nem lesz kapcsolat.

"bele se tudnék kezdeni olyan kapcsolatba, ahol nem vonz teljes mértékben az illető külseje"