Egy "ameddig jobb nem lesz" kapcsolatról mi a véleményetek?

Egyrészt nagy valószínűséggel totál elkerülik életük szerelmét mert pont az alibi párjukkal vannak épp.

Másrészt egy ilyen kapcsolat sosem lesz tartós. Az ég világon semmi nem fogja őket egymás mellett tartani már az első konfliktusnál sem. Ha mégis ennyire kapcsolatfüggő gyökerek akkor meg szépen jön a gyerek, ami tuti szétcseszi. Ha még ezt is kibírják akkor meg lesz egy lelki analfabéta gyerekük akinek halvány fogalma nincs a szeretetkifejezésről vagy egy normális kapcsolatról.

#11 Miért, ha mindig egyedül vannak, az már garancia arra, hogy nem kerülik el? Hosszú évek óta egyedül vagyok. Ugyanúgy elkerültem. Van tehát értelme inkább egyedül lenni? Semmi.

Az élet nem ilyen egyszerű törvényszerűségek alapján működik.

"totál elkerülik életük szerelmét"

Egy idő után már nem reménykedsz benne, hogy létezik olyan, hogy "életed szerelme". Még fiatalon mindenki reménykedik, akkor nem éri meg ilyen alibiben lenni, de 30 évesen bőven, 40 évesként pláne, 50 felett pedig szinte egyedüli lehetőség, ha addig nem találtad meg "élete szerelmét". Az anyám is ilyen kapcsolatokban él, nem is egyben, mert ő már "túlvan" élete szerelmén. Ennyit ér a szerelem, ez csupán egy eszmény, ideál, álomkép. Talán 1-2% átéli, sokan rámondják arra ami megadatott, a többieknek az sem.