Mit csináljak, ha szabályosan elkap a pánikroham a házasság, gyerek témától ha kérdezik valami miatt, holott ennél jobb társam nem is lehetne?

Első komoly kapcsolat, 28N vagyok.

Sose lesz ilyen jó társam szerintem, nagyon jó ember, nagyon jó a kapcsolatunk, a párom családcentrikus. 20 évesen jöttem össze vele.

Egre nehezebben viselem mégis, hogy olykor ha felvetődik a “mikor lesz baba?” “Mikor lesz esküvő?” Szabályosan lever a víz.. most is elbőgtem magam.

Sokat gondolkoztam az okán, és egy dolog nem működők túl jól, mégpedig a vonzalom iránta gyenge. A szexet az utóbbi években ritkán kívánom vele, ezeket át is beszéltük az elmúlt évben és próbáltuk is együtt helyrehozni.. Konkrétan kb havonta van szex, vagy havi 1-2x az elmúlt 1-2 évben.... :(

Hiába próbáltam én is visszahozni és ő is a szenvedélyt, ideig óráig sikerült is. Olyankor végre éreztem hogy jó lesz majd egy családként együtt, közös lakás is jöhet, miért felek, hülye vagyok..

De nem változott hosszú távon a dolog, és szerintem ezért rettegek a csaladalapitastol. Hiányzik a szex, tudom, hogy neki is, és utóbbi időben már más is jár ilyen teren az eszemben. - persze ezt senki nem tudja. Viszont elég rossz, hogy nem kivanom úgy párommal, és folyton van bennem egy hiányérzet. Ez nagyon rossz.

Pedig nagyon szeretnivaló és életem legjobb társát dobnam el.

Pszichológuson is gondolkozom mert folamat ezen jár az eszem hónapok óta, hogy mit tegyek, szakítsak-e, hogy ne húzzam az ő idejét sem a családalapitassal, próbálom megemberelni magam..

Nem tudom egyszerűen mit kellene csinálni ilyen helyzetben, felemésztő lassan. Más valaki aki volt így már, mi lett végül? Mit kene tennem?

Ha alapból megvan a szeretet,kötődés jól ki jövünk, akkor emiat szakítani?

Másfelől így családot alapítani?..