Miért nem engedi el a "kapcsolatunkat"?

Kb. 2 éve megismertem egy nős, családos pasit. A munkahelyén voltam gyakornok. Eleinte nem is kedveltük egymást, majd valahogy elkezdtünk beszélgetni, haverkodni. Ebből az lett, hogy később egyre gyakrabban chateltünk, akkoriban még többször találkoztunk, meghívtak a közös kocsmázásokra stb. Elkezdett feltűnni a többieknek, hogy elég durva vonzalom kezd kialakulni, de szerintem ezt egyikünk sem vette túl komolyan, max. néha évődtünk meg flörtölgettünk, de őszintén nem gondoltam arra, hogy ebből bármi több lehet, szerintem ő is csak a szitut élvezte. Hónapokig mindennap rengeteget beszélgettünk chaten mindenféléről. Felszínes dolgokról, egymásról/mélyebb témákról, a mindennapjainkról, és rengeteget húztuk egymás agyát. Kiderült, hogy amúgy mind személyiségben, mind hobbikban van világnézetben rengeteg közös van bennünk. Itt mondjuk már éreztem, hogy ez így nagyon nincs rendjén, mert ez részéről már elment érzelmi megcsalásnak. Aztán egyszer találkoztunk kettesben, egész éjjel iszogattunk meg sétálgattunk, beszélgettünk, több nem történt. De ott már egyértelműen érződött, hogy mindketten el tudnánk képzelni ebből többet is. Talán pont ezért ezt követően elkezdtünk sokkal ritkábban kontaktolni egymással. A történethez hozzátartozik, hogy ő egyszer már lelépett otthonról egy másik nő miatt, majd hazaköltözött. Nem tartom valószínűnek hogy ott hagyná a családot egy másik nő miatt. Nem tudom, hogy a kapcsolat milyen, de a gyerekeit imádja, és bőven van anyagi meg egzisztenciális oka is, amiért hülye lenne ezt ott hagyni. Sajnos akármennyire is próbáltam észnél lenni ( soha egy percre nem beleélni magam abba, hogy ebből lehet valami, és az egészet csak barátságként felfogni) valahol eléggé fáj, hogy találkozom valakivel, akivel amúgy abszolút el tudnék képzelni egy hosszútávú kapcsolatot, és nincs rá semmi esély. Először nem akartam elengedni, úgy voltam vele, hogy attól még tök értékes nekem, és még mindig jobb egy barátságot fenntartani, minthogy teljesen eltűnjön az életemből. Aztán amikor éreztem, hogy elkezd ismét közeledni, de másképp (óvatos sexting, kicsit durvább flört), akkor úgy voltam vele, hogy én viszont csak szimpla szexkapcsoaltba biztos nem fogok vele belemenni, mert nem bírnám az érzelmeimet mellőzni. Szóval akkor elkezdtem leépíteni, nem írtam neki többé, alig reagáltam arra, amiket küldött.

De aztán időnként össze-összefutunk munkahelyen, beszélgetünk, akkor megint kapcsolatban maradunk valamennyire, próbált már többször elhívni (mondjuk nagyon nem erőlteti meg magát), aztán valahol megint érezzük h ennek semmi értelme, megint elkezd leépülni a dolog, aztán vissza. Valamiért nem tudjuk elengedni. Általában én vagyok az, aki próbál ebből kiszállni, de addig próbálkozik, amíg el nem ér valami reakciót.

Miért csinálja ezt? Nyilván, ha csak valakivel szórakozni akar, akkor arra találhat 20 másik nőt (nincsenek is illúzióim, hogy nem tesz ilyet).

De valahol már rég zsákutcába futott ez a dolog kettőnk között, mindketten tudjuk, hogy esélytelen, én már a flörtölgetést/kétértelmű célozgatást is rég abbahagytam, hogy adjam semmi jelét annak, hogy benne lennék egy kúsza dugásba.

De még mindig majdnem mindennap ír, max 2-3 napig bírja h békénhagyjon, aztán a következő reggel megint az az első h valami sz*r indokkal megkeressen. Rettenetesen hiányozna, ha teljesen eltűnne az életemből, de ezzel már megbékéltem. Azonban ő nem hagyja, hogy ez az egész be legyen fejezve. Miért nem? Amikor tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg másokkal is próbál kikezdeni, és abban is biztos vagyok, hogy van, aki vevő erre. Ti mit tennétek ebben a szituban?