Mi a különbség általában egy 20 és egy 28 éves nő gondolkodása között?

3.

Mit nem értesz? Sok ember ugyanolyan buta 28 évesen, mint 20 évesen. Ugyanolyan unintelligens, ugyanazokat a hibákat követi el, ugyanazok a negatív tulajdonságai vannak amiket nem ismert fel/nem változtatott rajtuk, ugyanazok a rossz szokásai vannak amik megakadályozzák hogy sikeres vagy elégedett életet éljen.

Függhet az egyéni érettségi szinttől, a tapasztalatoktól, de teljesen független is lehet ezektől.

Lehetnek közel egy szinten is akár, a 20 éves "előnyére" és a 28 éves "szégyenére" is.

A kor és a megélt dolgok nem mindig hoznak magukkal bölcsességet.

Nem vagyok még 28,de 20 már rég elmútam.

Kevésbé élek álomvilágban

Direktebben teszek a céljaimért és nem érzem úgy, hogy ráérek

Nem annyira érdekel már a zaj, az újdonság, a bizonytalanság, sőt, utóbbitóp undorodom

Sokkal válogatósabb lettem és sokkal hamarabb lekoptatok embereket

Nem akarok mindenkinek annyira tetszeni, mint anno, mert így érzem magam szabadnak

Megvan az ízlésem mindenben

Megtanultam nemet mondani

Megtanultam önálló lenni és nem várok senkire és semmire, hanem teszem a dolgom

Sokkal kritikusabb vagyok másokkal belsőre

Sokkal kevesebb embert viselek el magam körül

A legtöbb dologról megalapozott, kiforrott véleményem van

Jobban tudom, hogy mennyit érek, bár ez főleg annak köszönhető, hogy van normális munkám és végzettségem

Egyre inkább nem akarok gyereket

Jobban figyelek a hozzám közelállók kérésére

Nem vagyok már az a kis csitri, aki összetörik, ha valaki leribncozza. A szexet magáért szeretem, nem akarok vele senkit megtartani és nem akarok senkit váratni. Ha dugni van kedvem, dugni fogok és magasról teszek arra, hogy ezzel kinek mi a baja morálisan. Csak a másik fél véleménye számít

20 évesen még sokkal befolyásolhatóbb voltam. Naív és idealista. Mindenkiben a jót kerestem és a pozitív tulajdonságaira fókuszáltam. Önzetlenebb voltam.

28 évesen túl voltam már 1-2 pofonon az élettől és a fókusz magamra került. Akkor voltam igazán depressziós. Megkérdőjeleztem a létezésem értelmét, nem találtam a helyem a világban, és pánikrohamaim voltak. Sokkal inkább viselkedtem csúnyán olyan emberekkel akik rá sem szolgáltak, aztán a bennem élő naív kislány meg elkámpicsorodott, hogy hogy lettem belőlem ilyen szörnyű ember.

Végül nagy nehezen kimozdultam ebből az állapotból, de sokkal érzéketlebb lettem. Távolságtartó másokkal. Felfogtam, hogy attól, hogy kedves vagyok másokkal, vagy segítek nekik, nem feltétlen fogom ugyanazt a bánásmódot visszakapni. Felfogtam, hogy nem vagyok megváltó és nem menthetek meg mindenkit. Úgyhogy a saját házam táján sepregetek egyedül. Más kevéssé érdekel.

Sokat tud változni egy ember, nekem nem kellett hozzá, csak fél év, hogy a világom a sarkaiból forduljon ki, és legalább dupla ennyi idő, hogy újra életképes legyek.

Bár én még messze nem vagyok 28, 24 leszek...de már most ég és föld a jelenlegi és a 20 éves énem. 20 évesen csapongtam, jártam a világot, nem tudtam, mi akarok lenni, nem voltam kitartó, max 2-3 hónapig voltam egy helyen. Buliztam minden hétvégén. Nem csoda, hogy sok fiú nem vett komolyan.

Mostani én: nem járok bulizni, helyette sportolok, olvasok, nyelveket tanulok, barátokkal vagy családdal társasozok hétvégén, esetleg elmegyünk valamerre, fix munkahelyem van, amit komolyan is veszek, lediplomáztam, sokkal magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb, önállóbb és odaadóbb lettem. És már csak komoly kapcsolatban is gondolkozok. Szóval ha ez a tendencia folytatódik, akkor 28 évesen sem leszek olyan, mint 20 évesen voltam :D Ez a különbség.