Van itt olyan nő, aki nem szeretne gyereket? Illetve hogyan reagálnátok le, ha a párotok nem szeretne gyereket? Szakítás vagy elfogadjátok és vele maradtok?

Egyidősek vagyunk, és én se akarok :D 12 éves koromban ezt kijelentettem és azóta se tudták még csak megingatni se ezt a döntésemet pedig voltam már 1-2 alkalommal olyan szerelmes, hogy ihaj :D

Nálam ez a téma már az ismerkedés legelején előjön és le is szögezem, hogy nem volt és nem is lesz olyan indok vagy ember a világon ami/aki miatt ez változni fog. Mert megmondom őszintén, számomra érthetetlen, az hogy ha szeretjük egymást a párommal,élvezzük egymás társaságát, tartalmas az életünk és vannak közös céljaink amikért dolgozunk, akkor miért akarunk egy 3. tagod a kapcsolatba, aki mindezt közel 2 évtizedre tönkrevágja, áthúzza és még csak azt se lehet tudni előre, hogy megéri-e végül a sok áldozat és lemondás.

(Külön szerencsésnek érzem magam, hogy a párom kerek perec kijelentette, hogy jobban szeret annál,minthogy kitegyen a terhesség meg a szülés tortúrájának)

Bár letisztáztuk azt is, hogy ha ő valaha meggondolná magát, fájó szívvel de elengedem, mert nem akarok a boldogsága útjába állni. Így korrekt. :)

Kicsit fiatalabb vagyok, mint te, de én sem szeretnék. De nekem is van már párom, aki szintén nem szeretne. Nagy családban nőttem fel, nem volt rossz a gyerekkorom, egy ideig én is 3 gyereket szerettem volna. Bébiszitterkedtem tinikoromban, tehát elvoltam a gyerekekkel, szerettek engem. Akkor még én is szerettem őket. Aztán ahogy végeztem a sulival, elmentem külföldre bentlakásos bébiszitternek 2 db 10 éven aluli gyerek mellé külföldre. Eddig tartott a gyerek utáni vágy, megtudtam, hogy milyen 0-24-ben gyerekek között és egyből el is ment a kedvem az egésztől. Azóta sem akarok, sőt azóta utálom a gyerekeket, ráz a hideg a hisztitől, a csecsemők sírásától. Pofán tudnám ütni a szarrá kényeztetett unokahugomat (nyilván nem fogom).

Megy a rábeszélés a gyerekes ismerősöktől, hogy majd megjön a kedved meg milyen jó az anyaság. Elbeszélgettem eggyel az önállóságról. Azt mondta, hogy már tök sokáig eljátszik egyedül a gyereke és milyen büszke rá. Én kb fél órára gondoltam. Aztán mondta, hogy 5-10 percig elvan egyedül, utána sír, hoyg foglalkozzon vele. Próbáltam jó képet vágni ehhez, de közben végig arra gondoltam, hogy te úgy próbálsz rávenni engem a gyerekcsinálásra, hogy egy jót sz*rni sem lehet a gyerek 3-4 éves koráig, mert max 10 percig van el hiszti nélkül??? Hát kösz, nem sikerült...

Bocsi az offért, csak akartam szemléltetni, hogy sokan vagyunk még így,ahogy te. És mindenképp érdemes már az első pár randin letisztázni, nem szabad évekig húzni egy ilyen kapcsolatot. Aztán volt még egy ilyen válasz is,hogy mindig használj gumit! Csak ezen az oldalon hetente több ilyen nő van, aki azt kamuzza, hogy szed gyógyszert, aztán hoppá mégiscsak terhes lett. Utána pedig elvetetni sem akarja, hiába nem kell a gyerek az apának. Szóval légy résen, sose higyj az ilyen 'szedek gyógyszert' dumáknak, csak ha 100%ig biztos vagy benne, hogy a másik sem akar gyereket!

25-s vagyok.

Csak hogy a kérdésedre is válaszoljak. :D

Ha én gyereket akarnék, de a férjem nem, akkor én elfogadnám és továbbra is vele maradnék, mert ugyanúgy szeretném, ahogy eddig. Ha fordított eset lenne, hogy ő akarna gyereket, és én nem, akkor pedig ő fogadná ezt el. :)

De ugye itt kérdés az, hogy másnál milyen erős a kötelék és a szeretet...

34 éves vagyok és nem akarok gyereket. A babákat bírom, de az annál idősebbekkel már egyáltalán nem tudok bánni. Az életembe sem fér bele egy gyermek és a gyermeknek se lenne jó, ha én lennék az anyja. Nem tudnék mentálisan egészséges felnőttet nevelni belőle, attól tartok.

De a lényeg, hogy nem vágyom rá, hogy gyerekem legyen.

Hát igen. Sokan vagyunk, akik nem szeretnénk.

És sztem rengeteg léány-nő is van aki nem szeretne.

Az hogy véletlenül, vagy "álvéletlenül" teherbe esik, azt meg az esetek 80%-ában mindennemű külső lelkizős nyomás (rokonság, orvos, banők stb stb) miatt nem veteti el. Sajnos a végeredmény látszik. Iszonyatos mennyiségű lány van egyedül pici babával egyedül, megélhetés = 0, idegzsába mindig = 100%, stb stb.

Szóval az ilyen "véletlenül" dolgokba soha de soha nem keveredtem bele.

De mostanában sok az olyan pasi is, aki sumák módon teherbe akar ejteni egy lányt, ezze magamellé "láncolja, kihasználva a lány "életképtelenségét" (önállóan) és onnan indul a Chicágó otthon. Sajnálatos, de igy van.