Van itt olyan nő, aki nem szeretne gyereket? Illetve hogyan reagálnátok le, ha a párotok nem szeretne gyereket? Szakítás vagy elfogadjátok és vele maradtok?

A 11-es teljesen jól mondja.

Én most multam 50. De nekem se kellett soha, jo, mondjuk én nős sem voltam :-), mert nem a társadalmi-ásó-kapa-nagyharang-családiszokás baromságok tartottak össze azzal, akivel sokáig éltünk együtt.

Igen, de már van párom.

Én azt nem értem, hogy nőként hogy vágyhat valaki erre. Én már a szülés gondolatától is rettegek.

Soha nem akarok gyereket, senkitől, semennyit.

Kidobnám azt a pasit, amelyik gyereket akar, mert előbb utóbb ő hagyna el egy nőért, aki akar gyereket. Sajnos vannak elegen.

A gond ott kezdődik, hogy sokan különbséget sem tudnak tenni a nem akarok gyereket és az egyelőre nem akarok gyereket között.

A férjemmel 10 éve vagyunk együtt. Màr az elején megbeszéltük, hogy nem akarunk gyereket.

Soha senki nem tudna ràvenni hogy vàllaljak, màr 15 évesen is tudtam, hogy nekem nem kell gyerek. Nem nekem való, nem szeretem a gyerekeket, nem tudok bànni velük, fàrasztóak, sok velük a macera, sokuk sajnos kifejezetten neveletlen, idegesítő, francnak se kell évekig a szaros pelenka, az anyagi megterhelés, meg az éjszakai visítàs, hisztik, se a dackorszak, kamaszkor plàne...stb stb.

A mi életünk így tökéletes, kettesben, két szép kutyussal, nyugalomban. :) Sose tennénk tönkre azzal az életünket, hogy gyereket vàllalunk. Szàmunkra csak teher lenne, megnehezítené a mindennapjainkat. Mi egymàsra szeretünk időt fordítani, illetve a szàmunkra fontos dolgokra, és nyugodtan akarunk élni. Mi így vagyunk egy csalàd és kész. 34/N

Én se szeretnék gyereket.

Kamaszként ha valaki kérdezte, azt mondtam, hogy egyszer majd szeretnék gyereket, de ez egy totál átgondolatlan kijelentés volt. Mert kb addig tart a "gyereket szeretnék", hogy szívesen megnézném, milyen szemszínt örököl tőlünk, vagy hogy mentalitásban hasonlít-e majd rám. Meg hogy tanítsak neki dolgokat. És kb itt kifújt. Csak az a "baj", hogy a gyerek egy önálló emberi lény, aki nem azért jön a világra, hogy neked egy tiszta papírlapot adjon, amin kiélheted magad. Ha elvárással fordulsz felé, már el is b*sztad. És te is boldogtalan leszel meg a gyerek is.

Én egyébként nem szeretem a gyerekeket, nem tudok velük kommunikálni és a kisebbek még undorítanak is. Igen, nyugodtan le lehet pontozni. Én ezt nem választottam, ez nekem "jött" az élettel együtt, ez van, meg kell tanulnom ezzel élni. Már egészen kicsi koromban is utáltam a gyerekeket amúgy, akkor se jöttem ki velük, felnőttekkel barátkoztam mindig. Mondták is, hogy nagyon komoly gyerek vagyok - sokan sajnos ezt pejoratív értelemben...

Ha nem akarsz gyereket, ne vállalj gyereket. Ne csak magadért, hanem a gyerekért se.

Hiába nem szeretem a gyerekeket, sose vállalnék, mert a felelőtlen, "vajon-milyen-színű-szeme-lesz" kezdetű gyerekvállalási kedvvel nem csak magammal cseszek ki,hanem vele is, és nem akarnék egy gyereknek se rosszat. Tudom, milyen egy nem túl szerető anyával felnőni, nem kívánnám másnak ezt.

Szerintem ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy ők sem akartak gyereket, de milyen jó, hogy mégis lett... mert persze, előfordulhat ilyen. Meg hazudhatnak is (bocsi, nem személyeskedés): ugyanis van, aki így menekül a lelki nyomorból, hogy saját magának is magyarázza, hogy milyen jó, hogy így lett, pedig valójában lehet, hogy nem így érzi. Van, aki tényleg így gondolja, de ez elég kis százalék.

A kérdésedre válaszolva: Ne legyél olyannal, akivel nem közös a célotok. Mert az olyan kapcsolat csak arra lesz "Jó", hogy elvegye az értékes idődet, amit majd bánhatsz később, mert az elpazarolt idő sosem fog megtérülni.

Ha életed szerelme gyereket akar, te pedig nem, akkor ő nem életed szerelme. Ennyi.