Mit gondolnátok a párotokról, ha reggel amikor felébred kiborulna, mert nem vagytok mellette?

Önmagában végletekig bizonytalan, belül reszkető és félelmekkel teli ember. Nem létezik hogy csak egyszer csinált még ilyesmit vagy hogy nem fog többé. Nálam biztos lapát lenne.

Figyelj a jelekre, mert az ilyenek nagyon durván megtudnak nyomorítani érzelmileg.

Ha történt vele már ilyen, akkor megérteném az aggodalmát, majd miután lenyugodott, leülnék vele megbeszélni a dolgot.

Ha nem történt vele már ilyen, akkor eléggé aggódnék, és csak arra tudnék gondolni, hogy kicsit idegbeteg és nem bízik eléggé a kapcsolatunkban. Itt is meglenne a fentebbi beszélgetés.

Amúgy örülök, hogy az én párommal nincs ilyen probléma, mert szinte mindig hamarabb kelek, mint ő, és általában lemegyek a közeli pékségbe vagy kávézóba reggeliért.

Mindenképpen beszéljétek meg.

Van gond a pasival, nem kérdés. Valószínűleg erősen bizonytalan a kapcsolatotokban. Ilyen esetben egyszerűen felhívlak és megkérdezem merre jársz.

Ugyanakkor, én örültem volna egy cetlinek, amire ráírod, hogy hova mész. Ez mutatja, hogy gondoltál rám.

Lehet, hogy gyerekkorabol hozza a szorongast.

Oszinten szolva en kiborulnek, ha arra ebrednek, hogy sehol nincs a ferjem. Nem azert, mert elhagy, hanem mert nalunk az a szokas, hogy mindent bejelentunk egymasnak, es ez ijeszto volna.

En a parom emiatt ugyanugy szeretnem, csak az zavarna, ha tobb es mas jellegu, mar betegesnek mondhato kiborulasi volnanak. Onmagaban ezt en speciel megertem.

Volt aki szóvá tette nekem is.

Megmondtam neki, hogy semmi gond, akkor tartson el, hogy ne kelljen 6-kor kelnem a melóba induláshoz.

Mondanom sem kell, hogy soha többé nem hozta elő a dolgot.